Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Sziasztok!
Tóthné Bácskai Krisztina vagyok, régebben vecsési lány, mostanában zuglói kisgyermekes anyuka. Férjemmel és 2,5 éves kisfiammal élek egy nagy társasházban. Szerencsére az udvaron szép nagy játszótér van és sok kisgyerek szaladgál. Szép időben nem kell társaságért messzire menni. Szakmámat tekintve ruhaipari szakmám van, de ez majd alább kiderül. :)
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Filccel kézimunkázni a Meskán látott szép tárgyak hatására kezdtem el.
De azért a dolog egy kicsit korábban kezdődött persze. Amikor pályát kellett választani általános nyolcadikban, éppen divattervező szerettem volna lenni, így kerültem ruhaipari iskolába. Aztán az újabb pályaválasztásnál, bár kacsintgattam más felé is, mégis maradt a ruhaipari vonal.
Ez szerencsésre jó választásnak tűnt. Bár a diplomázás után néhány év alatt alatt elég sok munkahelyet sikerült "elfogyasztani", nem bántam meg, mert mindenhol tapasztalatokat gyűjtöttem. Aztán a kisfiammal itthon töltött idő alatt végül rátaláltam erre az oldalra, aminek nagyon megörültem. :)
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Ennek praktikus mozgatórugói vannak, és egyrészt a kisfiam fejlődésével másrészt a rokon gyerekek megajándékozásával kapcsolatosak.
A rokon gyerekeknek a jeles alkalmakra mindig készítek valami "egyen" ajándékot, volt olyan, hogy mindenki bábparavánt kapott, de filc házikója is van már mindenkinek. :)
Időnként előfordul az is, hogy a meskás megrendelők jönnek fantasztikus ötletekkel.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Szívesen olvasok marketing blogokat.
Hétvégén pedig szeretünk kirándulni a kis családommal, nem régen fedeztük fel magunknak a kerékpározást. Kedvencem az őszi színekben pompázó erdő.
Régebben, míg a szüleim kertes házában laktam, szerettem kertészkedni, rózsákat gondozni.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
A család, gyerekek, keresztény értékrend nagyon fontosak számomra.
Hiszem, hogy minden embernek sorsa van, nem csak úgy találomra történnek meg velünk a dolgok. Erre kell szerintem ráhangolódni. Én nagyon tervezős ember vagyok, de lassan kezdem megtanulni, hogyan viseljem el könnyű lélekkel, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy én azt elterveztem.
Végül utólag mindig kiderül, hogy éppen úgy volt jó, ahogy történt.
Alkotóként törekszem arra, hogy szeretettel készítsem a termékeimet. Ez most nem nehéz, hiszen legtöbbször az ajándékozott kisgyermek nevét is tudom. :)
De pályám legelején volt olyan, hogy a töméntelen, egyforma gyerekruhát, amit elém tettek csak úgy tudtam megvarrni, hogy elképzeltem a kislányokat abban az ünneplő ruhában.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Én bevallom, rendesen álmodozom. Bár úgy gondolom, álmodozni szükséges és kell, mert a megálmodott képek könnyebben valóra válnak.
Leginkább tehát képek jutnak az eszembe, hogy milyen lehet a jövő.
Látok kertes házat terasszal, benne gyerekekkel, akik éppen kreatívkodnak valamit egy szép nyári délutánon. Van egy padlásszobám, ez az alkotóműhelyem, itt dolgozom.
A férjemet nem látom, de azt hiszem füvet nyír vagy a kert végében eszi a málnát. :)