Állatok és emberek
Assisi Szent Ferenc híres volt természetszeretetéről: a természet tökéletességében Isten bölcsességét látta – ahogy azt a madaraknak tartott szabadtéri prédikációjában is hangoztatta. Szent Ferenc október 4-i halálára emlékezve ezt a napot jelölték ki az Állatok Világnapjának. Ma azonban már kevésbé az isteni bölcsességről szólnak a világnap körüli programok, mint inkább az ember bölcsebbé tételéről, mely záloga lenne emberek és állatok harmonikus, fenntartható együttélésének.
Az embert körülvevő állatvilág nagy vonalakban három csoportra osztható: vadállatokra, haszonállatokra, és kedvtelésből tartott állatokra.
Így vagy úgy, de mindhárom csoport érintett az emberi kapzsiság, önzés, felelőtlenség következményeiben. Az emberi fajnak a civilizáció jelenlegi fokán már nincs igazi természetes ellensége: ez azt is jelenti, hogy egyedül a mi fajunknak van lehetősége a viselkedésén változtatva felelősséget vállalni az élővilágért.
Szépítésre pedig bőven van okunk: vegyük sorra, hogy milyen súrlódások vannak ember és állat között az állatok különböző csoportjaira nézve, és mit lehet tenni az áldatlan helyzet megszüntetésére.
Vadállatok – a vadon élő állatok egy részétől az ember a lakóhelyét, egy másik részétől az életét veszi el.
A civilizáció könyörtelen terjeszkedése, valamint a túlvadászás (és túlhalászás) következtében a kihalás szélére sodródott fajok száma évről évre nő: a fajok természetvédelmi besorolását tartalmazó Vörös Lista 2010-es változata szerint 1859 állatfaj bír súlyosan veszélyeztetett státusszal – beavatkozás nélkül e fajok napjai természetes élőhelyükön meg vannak számlálva.
Mit tehetünk? A vadon élő állatok védelmét arra szakosodott szervezetek látják el; támogathatunk egy ilyen csapatot, lehetőleg helyi szinten, így figyelemmel is kísérhetjük a tevékenységüket, esetleg önkéntesként be is szállhatunk a természetvédő munkába. Emellett sokat tehetünk a közvetlen szomszédságunkba tartozó fauna védelméért például téli madáretetéssel, teleltető kuckók kihelyezésével, a háztartási kemikáliák kerülésével.
Haszonállatok – talán legkegyetlenebbül velük bánt el az emberiség, pontosabban azokkal a páriákkal, akikkel szemben a maximális kihasználás minimális energia-befektetéssel elvet alkalmazza a gazda, termesztő, vagy éppen laborvezető. Haszonállatot többek között tartunk az erejéért (igavonók, hátasok), a húsáért (vágóállatok), a prémjéért, tejéért vagy tojásáért, és azért is, mert szervezetük bizonyos külső hatásokra hasonlóképpen reagál, mint a miénk: ők a kísérleti állatok. Egyik cél sem jogosítja fel az embert arra, hogy éppen csak az életben maradáshoz szükséges körülményeket biztosítsa az általa gondozott állatoknak, vagy egyenesen kínozza őket – ez nem más, mint kizsákmányolás.
Mit tehetünk? Tudatos vásárlással bojkottálhatjuk a lelketlen állattartást: vásároljunk olyan termelőtől, akiről tudjuk, hogy méltányos körülmények között tartja az állatait, a boltban válasszuk a mélyalmos tojást, vagy az ökogazdaságokból származó termékeket. A kozmetikumokat illetőleg a PETA állatvédő szervezet folyamatosan karbantart egy listát az állatkísérleteket használó, illetve az azoktól mentes termékekről gyártóiról.
Ne feledjük, a kézműves kozmetikumok garantáltan állatkísérlet-mentesek és megbízható alapanyagokból készülnek!
Kedvtelésből tartott állatok – kedvenceknek is nevezik őket, de ezt a címet sajnos nem lehet az összes háziállatra alkalmazni: hogyan is lehetett valaha valakinek a kedvence egy olyan jószág, amelyik elvesztve bumfordi kölyökbáját, az utcán vagy jobb esetben a menhelyen találja magát?
Az a tény, hogy a menhelyek és sintértelepek dugig tömve vannak kóbor háziállatokkal, csak a jéghegy csúcsa: aggasztóbb azoknak az állatoknak a sorsa, akik egy számukra méltatlan „otthonban” sínylődnek, nap mint nap atrocitásokat elszenvedve a gazdáiktól: gondoljunk csak a láncon tartott, éheztetett, vagy sorozatban kölykeztetett kutyákra, elhanyagolt macskákra, almozatlan lovakra! Mióta „divat” lett az egzotikus állatok tartása, a megunt és szabadon engedett környezetidegen fajok helyi élővilágban okozott pusztítása is problémát jelent (erre jó példa az aprócska ékszerteknős, mely felnövekedvén a mocsári teknősnél valamivel nagyobb, és sokkal agresszívebb lesz – a város közeli mocsaras területeken sok helyütt már kiszorítják az őshonos teknőseinket a „humánusan” szélnek eresztett példányok).
Mit tehetünk? Csak felelősséggel tartsunk állatot! A magunkhoz vett állatka évekig a társunk lesz. Kedvencünknek nem csak egészségéért, de napi dolgaiért is mi felelünk: különböző rendű és rangú végtermékeiért, a zajért, amit okoz, szaporulatáért, ösztöneiért és csínytevéseiért. Csak a választott állatfaj, vagy fajta jellemzőinek, viselkedésének pontos ismeretében vigyünk haza állatot. Kutyát-macskát, kisállatot lehetőség szerint menhelyről fogadjunk be, fajtatiszta állat vásárlása esetében a tenyésztőt válogassuk meg. Ha környezetünkben állatkínzást tapasztalunk, jelezzük a hatóságoknak, mert az állatkínzás bűncselekmény!
Ti hogyan véditek az állatokat?