„Bolhászkodás” lapos pénztárcával
Rég lejárt lemez, hogy más levetett cuccai cikisek lennének! A használt holmi másnak hasznos és fantáziadús lehet, akár eredeti formájában veti be újra újdonsült gazdája, akár alapanyagként használja fel. A használtcikk-vadászat ráadásul elejét veszi az ökológiai lábnyom terjedelmesebbé válásának, és a pénztárcánkban is több marad (különösen így hó végén fontos szempont ez): nézzük, hol és hogyan lehet tuti használtcuccok között bogarászni!
A bolhapiacoknak évszázados hagyományai vannak, hiszen az első ilyen vásártér a 17. században alakult ki Párizs elővárosában, a nem éppen tisztaságáról híres helyet méltán nevezték a helyiek Marché aux puces –nek, azaz bolhás piacnak. A bolhapiacokon helypénz megfizetése fejében bárki árulhat: a Petőfi Csarnok bolhapiaca ilyen értelemben klasszikusnak mondható, bár már itt is többségben vannak a hivatalos árusok; az Ecseri úti piac viszont egyre inkább az antik és a régiségkereskedés ponyvaintézménye lett.
A zsibvásárok lengyelpiacként elnevezése speciális magyar fejlemény: a szocializmus alatt lengyelek árultak Magyarországon olyan, akkoriban nehezen hozzáférhető nyugati árucikkeket, mint a kazetta, a kvarcóra vagy a márkás farmer. Lengyelpiac minden nagyobb városban működött, így Szolnokon, Győrben, Veszprémben is – ezek ilyen vagy olyan formában, de megőrződtek az utókor számára. A veszprémi lengyelpiac vasárnap délelőttönként a Házgyári úton alig változott az elmúlt évtizedek alatt, a retró-relikviák kedvelői biztosan nem mennek el innen üres kézzel.
Sajátos „balkáni” képződmények a lomis piacok: a nyugat-európai (nálunk főleg osztrák) lomtalanításból származó, illetve cégek által leselejtezett holmikat – kiskanáltól a szekrénysorig – a profi lomisok értékesítés előtt többnyire fel is újítják. Az egyik legismertebb lomis piac a devecseri, ahol kiváltképp a téli sportok szerelmesei örülhetnek az olcsó, osztrák síléceknek, snowboardoknak és tartozékaiknak, de bicikliből is zavarba ejtő a kínálat. Devecser mellett Miklósszéplakon is életmód a lomizás, ezeken a településeken akár az udvarokban felhalmozott házi bolhapiacokon is guberálhatunk kincsek után keresve.
Budapesten a Gozsdu Udvarban a zsibvásár, a kézműves- és dizájnpiac, valamint az antikvárium szerelemgyerekeként született meg a némi intellektuális bukéval is rendelkező, családbarát GouBa, azaz a Gozsdu Udvar Bazár. Vasárnaponként a vásárolgatás mellett (előtt, után, helyett) családi programokkal is várják a látogatót, ősszel még ingyenes kultúrséták is indulnak innen a zsidónegyedbe.
A rusztikus és romantikus káptalantóti Liliomkert piac az ország talán legvonzóbb kincsesbányája, ami színtisztán alulról szerveződött, és az őstermelők árui mellett vonzó kézműves és használtcikk-felhozatallal is bír.
Sajnos a piac sorsa bizonytalanná vált, így aki eddig nem látogatta meg, ne halogassa a végtelenségig!
Eddig szó esett olcsó és még olcsóbb másodkézből való vásárlási lehetőségekről, de aki ennél is kevesebbet költene, annak örömhír, hogy a nullszaldós piacozás sem utópia! A többnyire fenntarthatósági szempontok mentén szervezett cserebere-börzéken és ezek kifejezetten a gardróbra specializált változatain, az öko-teregetéseken csereholmiért kupont kap a látogató, és ezt válthatja be számára hasznos holmira – ilyen szigorúan cserealapú börzéket rendszeresen szerveznek például a Kesztyűgyár Közösségi Házban, minden hónap utolsó péntekén.
Nektek van kedvenc régicucc-lelőhelyetek? Újrahasználjátok vagy felhasználjátok a bolhapiaci zsákmányt?