Foci-sztori

Hogy a labdarúgás nem mai találmány, az bizonyára nem lep meg senkit. Az ókorban a kínaiak a tsu-küh (rúgni-labda) segítségével játszottak egy olyan kultikus játékot, amelyben a láb és egy labda játszott főszerepet, Mexikóban az olmékok tömör kaucsuklabdával űzött ősi sportja a tlacstli nevet viselte, és szintén lábukkal hajtották a labdát. A foci, mint európai sport távoli elődjének azonban a Római Birodalom kedvelt játéka, a harpastumot tekintik. A légiók még hadjárataikra is magukkal vitték a szőrrel kitömött hólyagból készült labdájukat (a játék egyébként inkább a mai rögbihez hasonlított, amely sportnak szintén őse).

A harpastum a római légióval együtt hódította meg Európát: Angliában és a Brit-szigeteken például a 8. században kezdődött a labdakergetés históriája, és már egészen korán meglehetősen vehemens reakciókat váltott ki a nézőkből a csapatuknak való szurkolás.

Mivel a (szántóföldön vagy az utcán űzött) labdajátékokat gyakran szabályos zavargások kísérték, a 14. és a 15. században angol és skót királyok és polgármesterek is rendre betiltották azokat.

Ugyanebben az időben a reneszánsz Firenzében népünnepélynek számított a rögzített játéktéren két 17 fős csapatban játszható labdajáték, a calcio. Ennek a látványos sportnak számos szabálya létezett, melyek kereteket adtak a játéknak, Itália így megmenekült a futballhuliganizmus korai formájától. Nem úgy Franciaország, ahol a soule-nak nevezett labdajátékot a 14. században kénytelenek voltak betiltani a durvasága miatt.

A futball csillaga a 19. században ívelt fel: a szigetországban ekkor fektették le a szabályokon nyugvó alapjait mind a focinak, mind pedig a rögbinek - a két sport története kezdetben összefonódott, a játékokat egyarént hurling, vagy goal néven játszották. 1823-ban választották el a rugbyt (nevét egy iskoláról kapta) a dribbling game-től, ami később football néven lett elterjedt.

Az első szabályzatot a sporthoz Cambridge-ben foglalták össze 1848-ban, 5 évre rá pedig az első labdarúgó-szövetség is megalakult. A football látványos fejlődésnek indult: 1872-ben már az első nemzetközi válogatott meccsre is sor került (a skótok és az angolok között).

Az össznépi őrület hazánkba igen korán eljutott: a pesti református főgimnáziumban 1882-ben már az első magyar fociklubot is megszervezték, igaz, a sport akkoriban a ma kissé idétlenül hangzó „rúgosdi” néven toborzott híveket.

A foci sikerének titka talán az, hogy nagyon olcsó és mélységesen demokratikus formája a sportnak. Mivel műveléséhez nem szükséges drága felszerelés, egészen mélyről jövő tehetségeknek nyújthatja a felemelkedés lehetőségét. A foci emellett közösséget épít, akár nézőként, akár játékosként élvezzük: szabályai könnyen elsajátíthatók, és kissé lebutított formában (hálós kapu nélkül, kevesebb játékossal) bárhol játszható, ahol van hozzá tér.

Szeretitek a focit?