Kézművesség kontra tömegtermelés

Nagyszüleink, dédszüleink régi könyveiben még találhatunk fotókat régi kézműves műhelyekről, ahol minden termék, még ha csak egy kicsit is, de eltér a többitől. Az eltérés nem eltérő színt jelent, hanem egy más érzést, kifejezésvágyat.

Amikor elkezdtem kézzel készített dolgokkal foglalkozni, elhatároztam, hogy csak nagyon erőteljes igény esetén készítem el ugyanazt a terméket még egyszer. Ehhez mind a mai napig tartom magam, még akkor is, ha így esetleg kevesebb terméket adok el. Ha tömegterméket akarok venni, akkor bemegyek egy ismert márkát kínáló boltba, ahol aztán válogathatok az azonos típusú, csupán színben eltérő termékek közül. De vajon milyen érzéseket közvetítenek ezek a termékek számomra?

Most sokan azt gondolhatjátok "én nem az érzések miatt veszek meg egy kislányruhát, hanem azért, hogy praktikus, kényelmes legyen". A tárgyat tényleg bármelyik boltban beszerezhetjük, de a többletet, az egyediséget már nem!

Gondoljunk csak bele, mit érzünk, amikor a ruhánk vagy a táskánk szembejön velünk az utcán. „A fene egye meg, neki is ilyen van!”, és mit gondolunk, ha valami egyedit látunk: „Vajon hol vehette?” Szerintem ez a nagy különbség a kézművesség és a tömeggyártás között!

Én magam, ha belépek egy kézműves műhelybe (még ha csak online is) olyan termékeket szeretek látni, amelyek valamiben egyediek. Amikben benne van az alkotó szíve-lelke. A galériában sem ugyanazokat a festményeket látjuk (bár voltak kísérletek arra, hogy festők ugyanazt az épületet festették le a napnak különböző szakaszaiban, s közben figyelték, hogy milyen érzéseket, benyomásokat csal belőlük elő az „adott pillanatban látott” kép).

Én szeretem a szépet, az egyedit, ami magával ragad, és magára vonzza a tekintetem azzal, hogy korábban még sohasem láttam. Ezt az élményt póbálom a műveimben én is megteremteni. Hiszen tudjuk, „szép az, ami érdek nélkül tetszik”.