MeskAnyuk történetei anyák napjára

LaMonka: 

“Az egész eddigi életemben szinte mindig a varrással foglalkoztam. Legtöbbször színházaknak és színpadi produkcióknak készítek ruhákat, jelmezeket. Ezek nagy munkáknak számítanak, így mikor eljön a premier napja és már minden kész, hirtelen ürességet érez az ember. Hát nekem ezt az űrt tölti ki a Meska. A Meskán pelyvapárnákat és meditációs ülőpárnákat árulok. ... Aztán alakul úgy az élet, hogy a két munka összefolyik. Ilyenkor segítségemre siet a családom, rájuk mindig számíthatok. Segítenek a párnák töltésében és persze a személyes átvétel lebonyolításában, a csomagok postázásában.” 

dolgoSKezek:

"Úgy nőttem fel, hogy nincs kézügyességem. Egyáltalán nem készültem semmi alkotó munkára, a jogon diplomáztam. Anyu művészettörténész volt. Szerettem kiállításokra járni, de nem "értettem" a művészetet. Most sem állítok semmit biztosan, de alkotok, és nagyon jól esik. Bárcsak Anyu osztozhatna velem abban, amit valószínűleg tőle kaptam!”

Nyuszkamarcsi:

“Már gyermekkorom óta foglakoztat a kreatív munka. Talán 13 éves korom körül volt egy babám, amelyiknek nem volt cipője, a betelt matek füzetem borítójából varrtam neki egy újat, pelenkaöltéssel. A cipő mérete másfél centiméter volt. Életem során kis kihagyással, de később újra előkerült a kézművesség. Úgy érzem, hogy az életem sínen van, és a Meska felé gurul. Remélem célba is ér.”

Birdyhandmade:

“Emma lányunk már totyogott, amikor úgy igazán az újrahasznosítás felé kezdtem fordulni. Egyik költözésünk alkalmával szembesültem azzal, hogy több zsáknyi régen nem hordott ruhát halmoztunk fel az idők során. Egy részüket elajándékoztuk, de még mindig maradtak jócskán viszonylag használható ruhadarabok. Éppen a nappaliban a kupac közepén ültem, amikor megjelent Emma. Huncutul, egy szó nélkül nézett rám, majd tétovázás nélkül a halom aljából előhorgászta az apja egyik elnyűtt fehér pólóját. Odabaktatott mellém és határozottan a kezembe nyomta majd azt mondta: “Ezt szeretem.” Nem tudtam mire vélni. Szeretné a pólót? Vagy szereti, mert emlékezett, hogy látta a papáján? Miután otthagyott a gondolataimmal kis ideig még forgattam a kezemben a ruhadarabot, majd felszaladtam a műhelyembe és kb. másfél óra leforgása alatt - némi horgolt csipke szalag felhasználásával - nyári ruhát varázsoltam belőle.
Emma odáig volt tőle és azon a nyáron milliónyi folttal tette színesebbé az apja fehér pólóját.”

Falma:

“Egyszerűen szerettem volna a kisfiam szobáját szépen kidekorálni, hogy örömet szerezzek neki. Ezért készítettem az első falmatricákat. Aztán sok pozitív visszajelzést kaptam, és mivel nagyon jól esett - hacsak napi egy órára is -, visszatérni az eredeti foglalkozásomhoz (grafikus), nem csupán anyaként vagy "házitünkányként" létezni, örömmel vetettem bele magam a további alkotásba. Mivel GYES-en vagyok, ez a legjobb megoldás: akkor foglalkozom ezzel, amikor jut rá időm, és annyi munkát töltök fel a Meskára, amennyiről még tudom, hogy a pici gyerek mellett is teljesíthető. Nagyon szeretem a megrendelőkkel tartani a kapcsolatot, akik itt rendelnek általában kedvesek, lelkesek, pozitív hozzáállásúak. Öröm volt eddig mindenkinek falmatricát adni!”