Villanykönyvek szép ruhában

Gyermek- és kamaszkoromban, ha könyvet kaptam ajándékba, az első dolgom mindig az volt, hogy beletemettem az arcomat a lapjai közé, és élveztem a papír és a nyomdafesték még romlatlan, friss illatát. Utána végigpergettem az oldalakat az ujjaim között, alaposan megvizsgáltam a borítót, és megpróbáltam kikövetkeztetni belőle, hogy miről fog szólni a könyv. És csak utána kezdtem el olvasni. Ma már elmaradnak ezek a rítusok. Egyrészt felnőttem, másrészt pedig – elektronikusan olvasok.

Az elektronikus olvasás elsőre talán kiábrándítóan hangzik.

 

De gondoljunk csak bele: mennyi fát lehet megmenteni azzal, hogy nem készül belőlük papír?

 

Mekkora helyet lehet spórolni lakásunkban azzal, hogy nem tömjük tele a polcokat könyvekkel?

 

Mennyivel több vastag könyvet olvashatunk el jártunkban-keltünkben azzal, hogy egy vékony notesz nagyságú masinát csúsztatunk csak be a táskánkba?

 

 

 

 

Az elektronikus olvasás egyrészt költségkímélő, mert az elektronikus könyvek olcsóbbak, mint a nyomtatottak, másrészt viszont belevágni bizonyos beruházást jelent – ez a beruházás maga a hardver, az úgynevezett e-olvasó (de olvasni lehet tableten vagy i-paden, akár okostelefonon is – ezek azonban nem nyújtják a tökéletes olvasásélményt).

 

Az e-olvasó különlegessége, hogy az olvasás egy olyan képernyőn történik, ami nem villódzik és nincs háttérvilágítása, így nem rontja a szemet: helyette a képernyőn az e-ink rendszer révén tintarészecskék rajzolják ki az oldalakat, ami megtévesztően papír-élményt nyújt.

Az elektronikus olvasás egyébként a látószerveknek más módon is kedvez: a betűméret állításával letehetjük az olvasószemüveget.

 

Az e-olvasó mindemellett egy nem várt fordulatot is hozott a betűfalók körében: a kütyü ízléses felöltöztetésével az önkifejezésnek is hódolhatnak az irodalombarátok!

 Akár több borító is válthatja egymást a notesznyi könyvtáron, az aktuális olvasmány hangulatához igazodva. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes házi bibliotékánkat egy elektronikus polccal is kiegészíteni.

 

Persze ezért még ne kezdjük temetni a könyveket; ajándékként, emlékként, relikviaként még mindig többet nyújtanak, mint egy elektronikus adathalmaz. Ez az előnyük pedig még sokáig meg is fog maradni.

 

Ti mit gondoltok a villanyolvasásról?