Levente Dóra harmincöt éves, egy hat és fél éves kisfiú, egy négyéves kislány és egy hamarosan megszületendő baba anyukája. Egyedi, saját tervezésű textilportékáival nemcsak a gyerekeknek, de sokszor a felnőtteknek is örömöt szerez.
Manók, bábok, lovacskák, madarak, szörnyecskék és virágok - ilyen és ehhez hasonló textilfigurák kerülnek ki a Miaszösz nevű Meska-műhelyből, Levente Dóra kezei közül. Dóra, aki Levente Péter és Döbrentey Ildikó lánya, igazi égből pottyant mesevilágban nevelkedett és ezekből a gyerekkori gyökerekből táplálkoznak felnőttkori alkotásai. A második gyereke mellett találta meg az időt az alkotásra, az első mellett még az volt a legfontosabb dolga, hogy anyává érjen.
Hogyan jutott eszedbe, hogy figurák varrásával foglalkozz?
Varrni korábban nem tudtam, de mindig is életelemem volt a rajzolás, és bármiféle kézzel való bütykölés. Evangélikus gyülekezetünk gyerekújságát például éveken át tollrajzokkal illusztráltam. Mostani figuráim részben abban az újságban születtek meg. Eredetileg tájépítész mérnök vagyok, de a gyerekek mellett és a gazdasági válság miatt nem tudtam tovább a szakmámban dolgozni.
Egy nap egy óvodai rendezvényen találkoztam egy édesanyával, akivel később összefogtam: ő gyönyörűen varrt mindenfélét, én pedig adtam hozzá az ötleteket, terveket, közösen válogattuk a színösszeállításokat. Réka azóta visszatért eredeti szakmájához, a néptánchoz, nekem pedig fel lett adva a feladat: ha folytatni szeretném a közösen elkezdett munkát, meg kell tanulnom varrni! Soha nem tanított senki, magam jöttem rá dolgokra. Lassanként megismerkedtem a varrógépemmel, és barátságot kötöttem vele.
Miért éppen tündéreket, manókat és rókákat varrsz?
Amikor kicsi voltam, édesanyámmal sokat játszottunk együtt. Magunk készítettünk ajándékokat a családtagoknak, barátoknak. Nekem a manók és a tündérek azóta is személyes kedvenceim. De az a helyzet, hogy a manót az emberek alig ismerik Magyarországon, mert kedves alakja hiányzik a népmesei világunkból, többnyire paprikajancsinak vagy bohócnak hiszik.
Ezzel szemben, ami itthon különösen népszerű, az a róka figura. De ha belegondolsz, a róka alakja a mesékben kettős: egyrészt furfangos, ravasz, másrészt jópofa, szerethető. Azt veszem észre, hogy háromszor is meggondolják a szülők, hogy rókát válasszanak-e a csemetéjüknek, de aztán gyakran mégis amellett döntenek. Mi a családommal jó sok időt töltünk falun, a férjem édesapjának saját baromfiudvara is van, és az én gyerekeim is azt társítják a rókához, hogy "ő az, aki ellopja a papa csirkéit". Szóval ezeket a mesei tulajdonságokat az állatok nem tudják könnyen levetkőzni magukról. A róka mellett a béka figurát és a lányos-rózsaszínes kompozíciókat is nagyon szeretik a vásárlóim.
Bemutatnád nekünk, hol születnek meg a kis lényeid?
Miaszösz figuráim „vendégként” vannak nálam: az otthonunk vendégszobája ugyanis a műhelyem. Szerencsés vagyok, mert nagyon kényelmes a lakásunk, és itt megvan a helye a temérdek sok hozzávalómnak is. A varrógépen, a könyveken, az elkészült állatkákon, babákon kívül ezerszámra gyűlnek az anyagok, textilminták, gombok, csatok.
Itthonról és külföldről is szerzek be alapanyagokat, van, amire egy vidéki városlátogatás alatt találok rá egy kis boltban, és van, amit Hongkongból rendelek. Szenvedélyesen társítom egymáshoz az anyagokat, színeket, formákat. Talán a legkedvesebb munkarész számomra, amikor eldönthetem, melyik szalaghoz melyik gyöngy, melyik textilhez melyik gomb illik. De ezzel már kislányként is így voltam.
Ha mesebeli csodaerőd lenne, és kívánhatnál valamit, mi lenne az?
A harmadik babánkat várom, szóval leginkább még néhány kezet és hatalmas adag türelmet kérnék a közeljövőre nézve. Ha megérkezik az újabb kis bömbölő-totyogónk, akkor még nagyobb kihívás lesz megoldani, hogyan maradjon elég energia a saját műhelyemhez és a Meska-boltomhoz is.
Érdekes egyébként, hogy egy gyerek mellett nem tudtam volna jól megoldani azt, hogy alkossak. Akkor az volt a legnagyobb feladatom, hogy édesanyává érjek. Két gyerek mellett már találtam időt a textilfigurákhoz is. Bízom benne, hogy így lesz ez majd a három csemetével is. Nagyon szeretek velük lenni, de nekem az is nagy boldogság, ha az anyaság mellett alkothatok, szöszmötölhetek, örömöt szerezhetek másoknak.
Volt olyan, hogy valaki nagyon különlegeset kért tőled?
Megfigyeltem, hogy pocakos, várandós anyukák gyakran megkeresnek, hogy valami pihepuhát készítsek a várva várt apróságnak. Aztán amikor megszületik a baba, az én Miaszöszöm az első játszótársuk a kiságyban. Ez különlegesen szép élmény számomra, és nagyon örülök, ha fotót is kapok a kis gazdákról első kedvencükkel. Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is készüljek egy kis meglepetés figurával a pocakomban levő csöppségnek.