A gyertyatartó fehér agyagból készült. A mázazáshoz kék, piros, sárga és zöld mázat használtam. Központi helyen Babba Mária áll, akit beragyog a fény. Erdélyben az Árpádok hazajövetele előtti magyar műveltség emlékei ma is megtalálhatók. Ennek élő jelenléte Babba Mária tisztelete. Ez tulajdonképpen az ősidőkbe visszanyúló Boldogasszony tiszteletet jelenti. Egyetlen nép sincs, aki annyiféle módon nevezné Szűz Máriát, Jézus anyját. A leggyakoribb elnevezés a már említetteken kívül: Nagyboldogasszony, Magyarok Nagyasszonya, Nagyasszony, Kisasszony, Szűzanya, Mindnyájunk Édesanyja, Boldogságos Szűz, Madonna, és még a liturgia részeként számos a tiszteletet kifejező elnevezés. Gyönyörű nevet adtak a csíkiak és a csángók a csíksomlyói Szűz Máriának: Napba öltözött Boldogasszony. A csíksomlyói búcsú is azért tudta legalább egy napra lélekben egyesíteni a világ magyarságát, mert a magyar emberek tudatalattijából előjött a megmagyarázhatatlan vágy, hogy ott legyenek azon az ünnepen, ahol lelkük visszaszáll az a legősibb időkbe. Csíksomlyó a magyar nép összetartozásának és megmaradásának szimbóluma lett az évszázadok során. A csíkiak a rengeteg csapás után, amelyet a történelem, a természet mért rájuk, itt Somlyóhegyén találtak vigaszt, és a felkelő Nap ragyogásából merítettek erőt A Nap Asszonya, Babba Mária adott és ad ma is reménységet a székelyeknek, csángóknak, a világ magyarságának. A tulipánról: Az őshazából magunkkal hozott motívum. A nőiesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is). A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép. 22 x 25 cm