Bár nem a legjellegzetesebb kárpát-medencei fúvós hangszer, hazánkban is ismert volt a pásztorság körében a harántfurulya. (Ebben a népi zeneszerszámban a modern fuvola ősét tisztelhetjük.) A képen látható flóta dallamjátszó lyukaival és díszítésével dunántúli hagyományt követ. Hossza megközelítőleg 42,5 cm. Alaphangja "asz4" körül van; a terc és szeptim a régi dunántúli hangszerektől megszokott módom semleges. Hasznos hangterjedelme a szokványos ujjrenddel és átfúvással két oktáv és egy nagyszekund. A flóta testét páresztendős bodzahajtásból készítettem, ékrovással díszítettem ki, s a dörzspapíros felcsiszolás után vörös rozsdafestékkel színeztem. Felületét kívül-belül olívaolajjal kezeltem. (Ez utóbbit a későbbiek során is ajánlatos időnként elvégezni...) Aszimmetrikus, enyhén ívelt hangszerteste miatt inkább jobbkezeseknek ajánlott. A hangszer alapvetően több levegőt "eszik", mint a végdugós furulyák, de hangereje is nagyobb azokénál - bár hangszíne jellegzetesen lágyabb, levegősebb. Megszólaltatása némi gyakorlást igényel - de például a fuvolisták elég könnyen összebarátkoznak vele...