Kalotaszegi "Mandala" motívum 30 cm nyírfa lapra, akrilfestékkel készült, akasztóval ellátva ( 10 mm vastag ) Néprajzi adatok szerint a mandala valódi jelentése az őskori "mandalákra " - ( körbe zárt pont, vagy kereszt ábra (körkereszt ) -vezethető vissza, amik világmodellek voltak. Tehát a mandala valójában egy ősi VILÁGMODELL. Maga a mandala szó, az ősi indiai szanszkrit nyelvből maradt fenn, és innen terjedt el. Jelentése kör, körszelet, körív, korong. De a szógyök az emberi elmére is utal , a man-manas ( az elme teremtő ereje ) " Így ha összerakjuk a darabkákat, akkor a megfelelő válasz, a " teremtő kör " lenne, vagy a teremtés köre ( tehát világmodell) A világmodellek közepén mindig az Isten/ Teremtő valamilyen jelképe található. A sarkokon, vagy az oldalfelezőkön ( kereszt, vagy x irány) az égbe vezető út jelenik meg, amit a tejút, égig érő fa, vagy világoszlop jelképez, illetve ezek különböző szimbólumai. A mandala művészet mindig létezett, sőt a mai napig élő művészet a Magyar hagyományban. A kályhacsempéktől kezdve, a faragott és hímzett népművészet számtalan formában, hihetetlen sokszínű módon " használta" ezeket a " Világ Virágokat, vagy Világmodelleket. Eleink még tudták és értették ezeket az ősi szimbólumokat/ szimbolikát. Egy régi kalotaszegi motívumot festettem fel, aminek a közepén egy virág Napszimbólum található, Szárnyas Napokkal / Forgó rózsákkal , Szivekkel és Tulipánokkal . A forgó rózsa a motívum az emberiség egyik legősibb, és leggyakrabban használt szimbólumai közé tartozik. Erdélyben, Székelyföldön, és Kalotaszegen illetve a magyarlakta vidékeken összességében a mai napig forgórózsának nevezik. Ez az alakzat, amely a folyamat ( az idő) , a cselekvés, a változás megidézője. Napjainkban a legáltalánosabban használt neve a svasztika, amelynek az eredete a szanszkrit szuaszti, azaz " boldogság, termékenység" szóra vezethető vissza. Itt a mozgás és az eső megidézője és varázslója. A nő szemérmét, a születés, az átváltozás kapuját nemegyszer forgókereszttel jelölték az ókorban. Ez a jel kísérte át a távozót a " másik világba" is. A köldök forgórózsája idézi meg a bent és kint, a tudattalan és a tudatos átváltását, s teremti meg az ember más-más természetű kapcsolatát a természet erőivel. forrás: Molnár V. József: Világ-virág