A Kárpát-medencei hatlyukú pásztorfurulyák egyik fő alaptípusa az ún. kis-magyarországi furulya, mely elsősorban párhuzamos belső furatával különül ez az erdélyi típustól. (Ez utóbbi a végén erőteljesen beszűkül). Hangsora dúr, illetve mixolíd; hangja pedig stabil az első oktávban is. A képeken szereplő hangszer ennek a kis-magyarországi típusnak egy játékosabb, egyedi változata - a hangszertest görbületét ennél a darabnál ugyanis egy füllel egyensúlyoztam ki. A megoldás tulajdonképpen nem ismeretlen a magyar hagyományban, hiszen például néhány hosszúfurulyánál a síprészt védő sapkát hasonló fülekhez rögzítik. Jelen formája azonban nem klasszikus megoldás, hanem a kísérletező kedv eredménye. A hozzáragasztott bodzafa füllel - melynél fehérenyv biztosítja az erős kötést - a görbe furulyatestnek egyfajta szimmetriát igyekeztem kölcsönözni, és így egy harmonikusabb megjelenést elérni. Ennek a fülnek a segítségével aztán különféle függő díszítményeket lehet a hangszerhez rögzíteni - a fagolyóba tűzött madártolltól a lyukas kavicson át akár a lázsiásig. Attól függ, mit kívánunk éppen közölni, megosztani magunkról a nézőinkkel, hallgatóságunkkal furulyajáték közben... :) A hangszer "c5" alaphanggal készült, s mintegy 31,5 cm hosszú. A két végét geometrikus mintázattal díszítettem. A megfaragott hangszert rozsda alapú pácfestékkel színeztem, ennek megfelelően a sárgás alapszín barnás árnyalatot kapott. Erős, karcosabb hangú furulya, hangterjedelme két oktáv és egy nagyszekund. Univerzális hangszer, ideális a pásztorfurulyával ismerkedőknek és az érdekességek kedvelőinek.