A tradicionális japán peremvágásos furulyának, a shakuhachinak (sakuhacsi) egy egyszerűbb, ősibb, természetesebb típusa a hotchiku (hoccsiku). Nevezik "a tanítás/a megvilágosodás bambuszának" is. A hotchikuk jellemzően nagyobb méretű hangszerek - hosszuk akár az egy métert is elérheti -, s egyetlen darab, kevéssé megmunkált bambuszból készülnek. Az eredetileg Kínából származó - ott "chiba" néven ismert - hangszer a VIII. század környékén, a buddhizmussal együtt került át Japánba. Fennmaradásában jelentős szerepet töltöttek be a Zen-buddhista szerzetesek, akik hathatós meditációs eszközt láttak benne, s buzgón gyakorolták a hangszerrel való játékot. Újabb kori felvirágzása az Edo-időszak elejére (XVII. sz.) tehető. Persze a hangszer az idők során számos változáson esett át, de az archaikusabb formák (mint a hotchiku) a mai napig öt - négy első és egy hátsó oldali - hangképző nyílással, egyetlen darab bambuszból készülnek. A hotchiku hangsora többé-kevésbé lá-pentaton, de gyakorta elnagyolva, "érzésre" hangolják csupán be. Hagyományos játékstílusának egyébként is jellemzője az atonalitás; a lyukak részbeni befödésével, a fúváserősség és -szög változtatásával gyakorlatilag bármilyen hangot kifújhat belőle egy avatott játékos. Hangterjedelme körülbelül két oktáv, de igazán avatott játékos egy sikerültebb hangszerből többet is képes kihozni. A hotchiku hangszíne, nyers, természetes, levegős, emiatt a mai napig a Zen-meditáció egyik kedvelt eszköze. Több neves iskola is teremtődött köré, olyan mesterekkel, mint Watazumi Doso vagy Atsuya Okuda. A japán peremfurulyákon sajátos ujjtartással játszanak zenészeik: a lyukakat csak a gyűrűs- és mutatóujjak, valamint általában a bal kéz hüvelykujja fogja le, a középső ujjaknak csak a kitámasztásban, a hangszer tartásában jut szerep. Ez a darab 59 cm (hagyományosan cca. 1,95 shaku ) hosszúságával még a kisebbek közé tartozik. Alaphangja "c4" körüli. Éveken át padláson és műhelyben szárított bambuszból készült, viszonylag könnyű darab. Némi felfényezés után natúr, színezetlen olívaolajjal eresztettem be a nádat, a furulya így nyerte el nyers, natúr színét és rusztikus formáját. Az utaguchi /szélhasító bevágás/ külső és belső felületét természetes sellakkal kezeltem, hogy jobban ellenálljon a nedvességnek, s így tartósabb legyen. Stabil hangú, egyszerű formavilágú instrumentum, melyet elsősorban gyakorlóhangszernek vagy meditációs eszköznek ajánlok.