Ragyogó napsütéses nap hangulatát idézi a napraforgós medál. Igaz, napsütéses időben is fotóztam, ami szépen visszaadja a zománcozott felület csillogását. A medált kör alakú rézlemez alapra készítettem. A rézlemez megcsiszolása után egy aranyra égő ékszeralapot festettem föl elsőként, melybe száradása után belekarcoltam a napraforgó szirmait, közepét, majd kiégettem 840 fokon. Miután kihűlt következtek a színek! Meleg napsárga és barna árnyalatú iszapzománcokkal keltettem életre a kis virágomat. Fölfestettem ezeket a színeket, majd száradás után visszakarcolgattam a kifolyó, elfolyó megszáradt festékanyagot, és újabb égetésre ismét kemencébe tettem. Miután kiégett, még egyszer megismételtem a színek fölfestését, a kellő színerő eléréséhez. Ezután került sor az utolsó égetésre. Alig vártam, hogy kivehessem a narancsosan izzó kis körlemezt! Majd figyeltem a varázslatot, amikor is kezdtek előjönni az elképzelt színek, ahogyan folyamatosan hűlni kezdett a medál. A végeredményt boldogan fűztem föl egy bronzvörös medálakasztón keresztül egy - az ékszer színeihez illő - hengerelt bőrszálra. A bőr 45 cm hosszúságban bőrvégeket és delfinkapcsot, no meg egy 5 cm-es lánchosszabbítót is kapott. Meseszép, meleg nyári napra emlékeztető kiegészítő született a vörösréz körlapból. : )