Bár nem a legjellegzetesebb kárpát-medencei fúvós hangszer, hazánkban is ismert és kedvelt volt a pásztorság körében a harántfurulya, melyet gyakorta flótának neveztek. (Ebben a népi zeneszerszámban a modern fuvola ősét tisztelhetjük.) A képen látható flóta kialakításával dunántúli hagyományt követ. Hossza megközelítőleg 37,5 cm. Alaphangja "b4" körül van; a terc és szeptim a régi dunántúli hangszerektől megszokott módon semleges. Hasznos hangterjedelme a szokványos ujjrenddel és átfúvással két oktáv és egy nagyszekund. A flóta testét esztergált meggyfából készítettem, a végdugót mogyoróágból faragtam bele. A dörzspapíros felcsiszolás után a felületét kívül-belül olívaolajjal kezeltem. (Ez utóbbit a későbbiek során is ajánlatos időnként elvégezni...) A hangszer alapvetően több levegőt "eszik", mint a végdugós furulyák, de hangereje is nagyobb azokénál - ugyanakkor a hangszíne jellegzetesen lágyabb, levegősebb. Megszólaltatása némi gyakorlást igényel. Elsősorban régi stílusú dunántúli dallamok (pásztornóták, ugrósok stb.) megszólaltatására alkalmas.