A Kárpát-medencében hatlyukú pásztorfurulya-típusok egyik jellegzetes képviselője a dunántúli furulya. Párhuzamos belső furatával kis-magyarországi hagyományt követ (az erdélyi típus a végén erőteljesen beszűkül). Hangsora is sajátos, semleges terc- és szeptimhangköz jellemzi. Jelen hangszer alaphangja"f4" körüli, s mintegy 47,5 cm hosszú. A bodzafa ágat kéziszerszámokkal (ráspoly, citling) vékonyítottam, gyűrűs mintázattal díszítettem, alsó végét pedig hagyományos, hasábos formával zártam le. A végdugót méhviasz segítségével rögzítettem (kiszedhető). Végül a megfaragott hangszert rozsda alapú pácfestékkel, majd olívaolajjal kentem át. A végeredmény egy barnás-natúr színű furulya lett, melyen a faragott motívumok sötétebb barna árnyalatuk révén emelkednek ki. Erős alaphangsorú készség, viszonylag kemény síppal. Hasznos hangterjedelme két oktáv és egy nagyszekund; s főként a régiesebb stílusú dunántúli dallamok (betyárnóták, ugrósok, csárdások és kanásztánc-dallamok) autentikus megszólaltatására alkalmas.