Az alkotóról – Boris Pawlejo Boris Pawlejo egy cica. De ne hagyd, hogy ez megtévesszen. Boris Pawlejo ugyanis világhírű festőművész. Hogy pontosan melyik világban világhírű, azt egyelőre nem sikerült tisztázni, de Boris magabiztosságából ítélve valószínűleg legalább háromban. Művészi pályája egészen fiatalon kezdődött. Először a szobrász művészetben kezdte felfedezni tehetségét. Első munkája során egy kanapét alakított át. A tulajdonosok ezt akkor még „szétkarmolásnak” nevezték. Ma már tudjuk: ez volt a korai Pawlejo-korszak. Később érdeklődése a nagyobb felületek felé fordult.Frissen hajtogatott ruhák. Függönyök. Szőnyegek. Majd megtalálta a vásznat. És minden megváltozott. Pawlejo művészetére erős hatással van a tenger, a magány, az impresszionizmus, a tonhalas konzerv halk kattanása és az a különös macskás meggyőződés, hogy minden tárgy pontosan addig marad az asztalon, amíg Boris másképp nem dönt. Festés közben nem beszél. Figyel. Mereng. Néha hosszú percekig bámul egy teljesen üres falat. A művészettörténészek ezt mély alkotói transznak tartják. Mi nem zárjuk ki, hogy bogarat látott. Boris nem követi a trendeket. Boris nem olvas kritikákat. Boris egyáltalán nem tud olvasni. És talán éppen ez adja művészetének megalkuvást nem ismerő szabadságát. Képein visszatérő motívum a végtelen tér, az apró ember, a távoli tájakat rejtő misztikum és az érzés, hogy valami mindjárt történni fog. Hasonlóan ahhoz, amikor egy macska öt perce mozdulatlanul ül a polc szélén egy váza mellett. *Tudod, hogy baj lesz.* Csak azt nem tudod, mikor. Pawlejo művei ritkák. Nem azért, mert lassan fest. Boris napirendje szigorú. Eszik. Alszik. Alkot. Majd kikéredzkedik a kertbe. Két perccel később visszakéredzkedik. Aztán újra ki. Majd be. Majd ki. Senki sem tudja, mit keres odakint. Valószínűleg Boris sem. A művészettörténészek szerint ez a folyamatos átjárás a kint és a bent között Pawlejo művészetének egyik legfontosabb motívuma: az ember — illetve macska — örök vívódása szabadság és biztonság között. A család szerint csak szórakozik velük. Mindkét elmélet mellett komoly érvek szólnak. Boris napi 16 órát alszik. A fennmaradó időben eszik, tisztálkodik, indokolatlanul átrohan a lakáson, ki be jön a házba, majd időnként alkot. Ezért minden elkészült Boris Pawlejo-festmény egy kisebb csoda. Művei jelenleg magángyűjteményekben, nappalikban és néhány olyan polcon találhatók, ahová Borisnak kifejezetten meg lett mondva, hogy ne menjen fel. A kritikusok hallgatnak. A gyűjtők figyelnek. Boris pedig jelenleg egy kartondobozban alszik. Mert a művészet fárasztó. *Az eredetiből természetesen egyetlen példány létezik. Boris ugyanazt a képet kétszer nem hajlandó megfesteni. Többnyire azért, mert már elfelejtette, hogyan festette.