Már kiskoromtól fogva elragadott az alkotás -láza- és öröme. Rajzolás, festés, gyurmázás, szobrászkodás, fafaragás, modellezés, gyöngyfűzés, szövés stb. Minden kézzel készített (nem csak az, de főként) tárgy láttán azon gondolkoztam, hogyan lehet ilyent készíteni, ha alkalmam nyílt rá, ki is próbáltam amit lehetett. Azt hiszem ez az alkotási vágy és kíváncsiság a hajtóerőm ma is.

A sorsom nem igazán művészi, inkább ipari pályára sodort, és rádöbbentem, hogy a varrodai és bőrdíszműves munkákban, ahol alkalmazásban álltam inkább a mennyiség még mint az alkotás öröme és szépsége dominál. (Nincs ez mindenhol így, nem minősítek senkit, ez még állami vállalat volt, én pedig túl fiatal és türelmetlen) Később kiadványszerkesztő grafikusként is dolgoztam, de ebben az időszakban nagyom bizseregtek az ujjaim a kézzel alkotás után, mert a javarészt számítógépen készült grafikai munkák nem elégítenek ki. Valószínűleg mert a kézzel fogható végeredmény egy gépből pottyan elénk, a többit pedig csak a monitoron látom.

Szeretek alkotni, létrehozni valami újat, érdekeset és annál nagyobb örömet, mint látni a művemet, csak az okoz, ha látom mások arcát, és az ő örömüket, hogy olyan dolgot tudtam létrehozni, ami nekik tetszik. Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a gyöngyfűzéssel, babakészítéssel és a formázással, amikor ennek a dupla örömszerzésnek ráéreztem az ízére. Bár szobrász, keramikus, festő iskolába nem jártam, igyekeztem magmat képezni könyvtárból és egyéb médiákból, mert ma is hajt a vágy, hogy még jobban és még szebben kivitelezhessem elképzeléseimet.