A bölcs bagoly

A Meskán nemrég végigsöpört "bagolyláz" engem is elragadott, ezért kicsit jobban utána néztem, miért is szeretjük annyira a bagoly szimbólumot...

 

Általában a bagyolyról először a bölcsesség jut eszünkbe, de ha jobban utána járunk, egészen mást is megtudhatunk erről a különös állatról!

 

A mitológiában így írnak róla:

A görög Athéne baglya még a tudás és bölcsesség szimbóluma volt, a kereszténységnek köszönhetõen azonban egyértelmûen rossz ómenné vált és a boszorkányok madaraként vált közismertté.

A római mitológia szerint bagolyhuhogást hallani egyértelműen a halál előjele. Állítólag Julius Caesar, Augustus, Commodus Aurelius és Agrippa halálát is elõre jelezte ennek a madárnak a feltűnése.
A folklórban:

A néphiedelem általában a sötétséget a halállal társítja, így a bagoly, éjszakai madár lévén nagyon rossz hírnévnek örvendett. Az irodalomban is (különösen a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi költészetben) nagyon gyakran a "végzet madaraként" szerepelt.
A bagylot  Angliában az időjárás jóslására is használták; egy rikoltó bagoly hûvös, hideg idõt, vagy vihar közeledtét jelezte. Ha rossz idõben hallatta a hangját, az viszont az idõ jobbra fordulását jelentette.

Egy tizenkettedik századi prédikátor, Odo Of Cheriton szerint a bagoly azért lett éjszakai madár, mert ellopta azt a rózsát, amely a szépség jutalma lett volna és ezért a többi madár megbüntette és éjszakai életmódra ítélte.

 

A blogbejegyzéshez segítségül hívott cikk itt olvasható