Az ősz vándorai
Most, hogy már színesednek a fák, a természet is elkezdi a rákészülést a téli elcsendesedésre: a sünök például tekintélyes zsírréteget építenek, a mókusok raktárkészleteket halmoznak fel, a bundás állatok vastagabb szőrkabátra váltanak. Az ősz egyik legszebb természeti látványosságaként ilyenkor kelnek útra a költőző madarak is.
Bár a szeptember eleji szokatlan meleg valószínűleg idén tovább marasztalta őket, a madarak kalákában indulnak a táplálékhiány és a közelgő hideg elől melegebb éghajlatra.
A fehér gólyák már augusztus végén elkezdték a csapatos hurcolkodást, de az igazi vonulásuk szeptember közepén kezdődik. Ha szeptember második felében magányos, fiatal gólyát látunk, elég nagy a valószínűsége, hogy egy pórul járt egyeddel találkoztunk, aki nem tudott a csapattal elindulni az akár 12.000 km-es távolságot is jelentő útra – ilyen esetben érdemes a helyi természetvédő egyesület vagy akár a Magyar Madártani Egyesület munkatársainak véleményét megkérdezni, hogy mit lehet tenni az állat megmentéséért. A fehér gólya hazánkban fokozottan védett állat, eszmei értéke 100.000 Ft, az itt ragadt példányok teleltetésével több szervezet is foglalkozik.
Szeptember végén felejthetetlen élményt jelent a madárbarátoknak az ilyenkor főleg nádasokban tobzódó, akár tízezres fecske (és seregély) csapatok megfigyelése. A rajok gyülekezője alkonyat táján kezdődik, és sötétedésig tart. A fecskék és a seregélyek tömegei ezekről a – most még táplálékban gazdag – gyülekezőhelyekről felhőként gomolyogva szállnak el dél felé. Európa fecskéinek Afrika más-más vidéke a célállomása: a mieink meg sem állnak a kontinens legdélibb csücskéig. Sajnos a fecskék – a nálunk leggyakoribb három faj a molnárfecske, a füstifecske és az apró parti fecske – száma is egyre fogyatkozik hazánkban: a veszélyes vándorlásról egyre kevesebben térnek vissza, amit szó szerint megérzünk a bőrünkön, hiszen ők a természet rovarirtó szuperfegyverei, a böglyök és szúnyogok rettegett vadászai.
Talán a leginkább látványos vonulás a hatalmas termetű vízimadarakhoz, a darvakhoz köthető: a Hortobágy felett szeptember közepétől megfigyelhető jellegzetes V alakba rendeződő, méltóságteljes daru-légiparádé egyben félreérthetetlen jelzés is arra nézve, hogy megérkezett az igazi ősz. A darvak Finnországból és a Balti-államokból érkeznek, nálunk csak pár hetes pihenőt tartanak. A Hortobágyi tájvédelmi körzet ősszel különösen hangos a madárzajtól: a Tisza-tó és a Hortobágy vízfelületei képezik ugyanis Európa egyik legnagyobb madárvonulási központját. A darvak mellett már nyár óta vendégeskednek itt olyan átvonuló szárnyasok, mint a sarlós partfutók, a füstös cankók, a nagy godák vagy a nagy pólingok, vagy a halasi lilék.
Persze nem csak búcsúzni lehet tollas barátainktól, hiszen egyes északi fajok számára a téli Magyarország is kész felüdülés: nálunk telelnek például a vadludak (akiknek fogadása igazi népünnepély Tatán, az Öreg-tó mellett november utolsó hétvégéjén), a repülés közben „sakkozó” fenyőrigók (jellegzetes sakk-sakk hangot hallatnak röptükben), a szőlőrigók, de mostanába érkeznek többhónapos téli pihenésükre a pecások, horgászok, halászok bánatára a kormoránok, más néven kárókatonák is. Ezek a nagy étvágyú fekete madarak irtózatos károkat tudnak okozni, amikor csapatostul megszállnak egy-egy vízfelületet és szinte pukkadásig eszik magukat hallal: a kisebbeket megeszik, a nagyobbakon pedig csúnya sebeket ejtenek.
A madárvilág szezonális nyüzsgésének megfigyelése jó apropó lehet egy őszi kiránduláshoz: október első hétvégéjén, az Európai Madármegfigyelő Napokon országszerte madárlesek, gyűrűzések, ismeretterjesztő kirándulások lesznek.
Szoktatok gyönyörködni a vonuló madarkban? Vagy szomorkodtok, hogy elmennek?