»

Csináld magad: kuktasapka

Abban bizonyára egyetértünk, hogy a gyermeknevelés alapvető végcélja, hogy szemünk fénye az út végén, kezünket elengedve önálló életvitelre legyen képes. Az Önállóság Nagykönyvében előkelő helyen szerepelnek a konyhai tudományokról szóló fejezetek - de vajon hogyan édesgessük a konyhába gasztronómiai alapokat tanulni az esetleg vonakodó csemetét? Juanita kuktasapkájával gyerekjáték lesz - a közös főzés is!

A tervezés utáni első lépés a hozzávalók kiválasztása (jól jönnek ilyenkor a színes maradék anyagok), és a szabás.


A kuktasapkához kell egy kerek rész, abból lesz a puffancs, két téglalap alakú rész a cilinderéhez, és két rávasalható közbélés a jobb tartás miatt.

 

 

 

 

 

Miután a közbélést felvasaltuk és a két hengert elkészítettük, a bejelölések mentén végigvarrjuk a kerek részt.

 

Ez ilyenkor még inkább egy műtőssapkához hasonlít, de ez így van rendjén.

 

 

 

 

 

Két varrás, és máris van egy bármitartónk. :-)
De ne álljunk meg félúton, hiszen a cél a kuktasapka, bármitartót nem teszünk a gyerekbuksira (megteszi helyettünk ő maga).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Színházi retikül? Neeem...
Ahogy a pillangónak, úgy a kuktasapkának is van báb-állapota. Ilyenkor így néz ki szegény. Szerencsére itt nem kell hetekig várni, csak még egy kicsit elől húzni, hátul gyömöszölni, közben oldalt varrni, aztán jöhet is a Rodolfó-mozdulat, mellyel előtűnik a kuktasapka.

 

 

 

 

Egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázhatjuk, hogy mindent jól varrtunk össze, és nem neszesszer lett belőle.
A nyílás bevarrása után jöhet mindannyiunk kedvence, a vasalás, ami ez esetben nem egy egyszerű dolog, de ügyesek vagyunk, ezt is megoldjuk.
És a család még az igazak álmát alussza, de mi már készen is vagyunk a kuktasapkával!

 

A Meska interjúját Juanitával a kuktasapka lépésről-lépésre leírásával ITT olvashatod!