»

Csináld magad: vonaltánc

Hinnétek, hogy a színek, kontúrok, és határozott vonalak harmonikus egységét adó alkotás megszületéséhez nem koncentrált figyelem, hanem éppen a figyelem, és vele a fantázia elkalandozása szükséges? Így ugyanis kikapcsol a tudat, és a rajz önálló életbe kezdhet: a végeredmény egy dekoratív kép, ami bármely lakásnak méltó dísze lehet. Runah nevű alkotónk elmondja, ő hogy hívja táncba a vonalakat.

Még nincs cím, nincs határozott elképzelés, körvonalak pedig... na azok végképp nincsenek. :-)
Kötetlenül firkálgatok a kis fanégyzeten, mígnem egy madáralak jut eszembe arról, amit látok.

 

 

 

 

 

 

 

Ez egyre inkább "baglyos" – gondolom magamban s akkortól már kissé tudatosabban rendezem az alakuló forma köré a vonalakat.
Amikről úgy gondolom, hogy fontosak vagy hangsúlyosak, azokat idővel kihúzom vékony fekete rajztollal.

 

 

 

 

 

 

 

A vonalháló hamarosan egy absztrakt üvegablak ólomkeretére emlékeztet.
Ekkor általa közrefogott réseket ötletszerűen kezdem színekkel feltölteni.


Erre a célra éppúgy alkalmasak az egyszerű zselés tollak, mint a különlegesebb árnyalatú akrilfestékek.
Azt, hogy milyen legyen a kolorit, ezúttal sem rögzítem az elején: az egyik hozza magával a másikat.

 

 

 

Sokszor az első ránézésre egymáshoz nem illő színek is meglepő egységbe rendeződnek a végére.
A kép látszólagos szimmetriája segít a sötétek és világosak arányos elhelyezésében, de ennek sincsenek kőbe vésett szabályai.

 

Itt a szem diktál.

 

 

 

 

A befejező lépés a lakkozás.
Mindig bútorlakkot használok.
Nemcsak a fényes és tartós bevonat miatt, amit képez, hanem mert a hobbilakkoktól eltérően ez nem oldja fel és nem keni el az alatta lévő festékeket.
Fán általában 12 óra alatt szárad meg tökéletesen.
A színek szebb tónust kapnak, az akrillal borított felületek pedig enyhén plasztikusak lesznek a lakktól, s ez külön játékot ad az elkészült kép felületének.

 

A vonaltáncoltató Runah-val az eredeti interjút ITT olvashatjátok!