Diószüret
A hetekben már nem a puha húsú gyümölcsök illegetik magukat, hanem a bogyós és a csonthéjas termések - díszes társaságukból is kiemelkedik a (szeptember végén megérett) dió, mely nyáron még illatos lombsátorral nyújtott enyhet a hőség elől, ősszel viszont már töppedt manóarcokra emlékeztető, ízletes belű, nagy tömegben érő termésével örvendeztet meg bennünket. Nem kétséges, a szezon egyik ehető sztárja a dió! Ám nemcsak enni lehet.
 |
Tudtad, hogy a néphit az a legjobb dió, amit a varjak ültettek? Ezek az okos madarak ugyanis szívesen ropogtatják ezt a csonthéjast, feltörni viszont a nagy és vékony héjú fajtáját tudják a legkönnyebben. Bár a diónak mi is leginkább a belét falatozzuk, a hagyományos gyógyászat feldolgozza levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), ésa csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát is. Jó tudni: illatos levele távol tartja a vérszívókat, és szellős zsákban tárolt száraztermések (pl. szárazbab) közé téve a zsizsiket is. |
|
A dióbél kerülhet kalácsba, bejglibe, de akár húsételeket is feldobhat vele a háziasszony; készül belőle olaj, dióbefőtt, diólikőr; de nyersen csipegetve is csodajó, mézzel nyakon öntve vagy sajtkockákkal, borkorcsolyának. Élettani hatásainak köszönhetően fontos gyógyszer a természet patikájában: vértisztító, parazitaölő hatása mellett a hasznos omega-3 zsírsav forrása. Rendszeres fogyasztása a rákellenes küzdelem egyik fegyvere!
A huncutul barázdált kemény gömbök emellett a kézműveseket is megihletik! |
 |
 |
Az egyik legegyszerűbb hasznosítása a dióhéjnak, ha a két felét egészben sikerül leválasztani a dióbélről: máris a kezünkben tartunk egy apró bölcsőt! Már csak meg kell ágyazni benne egy apró babának – a buksija fagolyó, derékalja puha vatta, pólyája és párnája csipke. A gyerekek is örömmel részt vesznek a manóbölcsők készítésében; akasztószalaggal ellátva a karácsonyfán is ringatózhatnak! Terza boltjában is szundikál jó pár ilyen míves dióbaba (lsd. a legfelső képen). |
|
A diót egyébként fel sem kell törni ahhoz, hogy kézműves alapanyag legyen: egy levendulazsákocska tetején ülve pólyásbaba feje lesz belőle, mint kobar alkotásán is láthatjuk (fentről a második kép). A gyerkőcök játéktára így egy természetes alapanyagokból készült, illatos babával lesz gazdagabb!
A masszív termés önmagában is dekoratív, nagy tömegben, más csonthéjasok társaságában azonban a természet bőségének hirdetője: Ceffa rusztikus csonthéjas-koszorújának kedves színfoltjai a diók.
A diónak egy másik fajtája is megtalálható hazánkban: a mifelénk nagyon ritka feketedió Észak-Amerikából származik, termése kisebb, héja sötétebb, mint az európai változatnak. A feketediónak is ehető ugyan a bele, de ami még csodálatosabbá teszi a cherokee indiánok kedves növényét, az a kívül-belül különösen kemény héja! |
 |
 |
Félbevágva, szeletekre fűrészelve láthatóvá válik a feketedió természet rajzolta játékos szimmetriája. Lakkozva és egy színes bőrdarabbal vagy filccel kombinálva izgalmas kitűző alap lehet belőle (mint Diobolt alkotásán, alulról a második kép), de kulcstartón is jól mutat (ahogy kukacolo használta fel).
Nálatok hogy hasznosul a dió? |