Falujárók
Az előttünk álló – az előrejelzések szerint ráadásul enyhe – hosszú hétvégén biztosan sokan kelnek útra, hogy kihasználják a potya szabadnapokat némi országjárásra. A szállodák, wellness-központok és üdülők idén is akciós csomagokkal készültek, hogy mindazokat kiszolgálják, akik ezt a pár napot aktív önkényeztetéssel szeretnék eltölteni. Az ország tájai megismerésének azonban van egy sokkal hatékonyabb módja: a falusi turizmus.
A falusi turizmus két olyan ütőkártyával is rendelkezik a „hedonista” üdülési módokkal szemben, ami tartósan biztosítja a helyét a magyar idegenforgalomban: az első, nem meglepő módon, az ára. A falusi vendéglátóhelyek jó része még a kifejezetten lapos pénztárcájúak számára is megfizethető, olykor akár egy kempingnél is olcsóbb lehet, miközben a szálláshelyektől elvárt alapvető szolgáltatásokat azért megadja. A másik érv a falusi turizmus mellett a hitelessége, az autentikus volta. A falusi szálláshely benne él a tájban, nem kell a szállástól kilométereket utazni ahhoz, hogy a helyi faunát és flórát megismerhesse az országjáró.
A falusi szállásban sokkal inkább ott munkál a hely szelleme, mint egy mesterségesen keltett igényekre építő csilivili szállodában: a környékről az ott lakók rendelkeznek a leginkább releváns és közvetlen információkkal. Ennél fogva a falusi vendéglátás az aktív kikapcsolódást, a szállást és az étkezést leggyakrabban egységként kezeli, sőt, nem ritka, hogy a szállás maga is működtet múzeumot vagy a turisták számára is kipróbálható élménygazdaságot.
Tévedés lenne azt hinni, hogy a falusi turizmus az agyoncivilizált idők gyermeke, mely a ’90-es évektől kezdve futott fel iparágként a zimmerfrei-ok farvizén evezve. Tény, hogy elsősorban a városi ember számára nyújt igazi kikapcsolódást, de ezt már az 1930-as években is megtette, amikor azért túlzás lett volna agyoncivilizáltnak titulálni az országot. A kezdetekkor a falusi üdülés jelentette a belföldi idegenforgalom közel egyharmadát, majd a 2. világháborúval és a szocializmussal ez az ágazat is „leült”.
Ma már nem nehéz filozófiát köríteni a falusi turizmus köré. Azok mellett, akik egyszerűen csak pecázni, borozni, túrázni, kerékpározni, friss levegőt szívni, háziállatot vakargatni, tájjelegű ételeket enni szeretnének a falusi vendéglátás nyújtotta keretek között, megjelentek az öko-szemlélettel bíró fogyasztók is. A falusi turizmus éppolyan közvetlen értékesítési forma, mint mondjuk egy kézműves munka megvásárlása az alkotótól magától, elvégre a vendéglátó leggyakrabban saját házában fogadja a vendégeket.
Az ágazat egy egyszerű minősítési rendszerrel bír, így a szálláshely kiválasztásához a hotelek csillagaihoz hasonlóan követhető támpontokat kap a turista. A szálláshelyeket 1-4-ig terjedő skálán napraforgókkal „pontozzák” felszereltsége és az igénybe vehető szolgáltatások mennyisége szerint. Az egy napraforgós szálláshely komfort nélküli, sátorozóhelynél nomád kialakítással, de parkolóhellyel. A négy napraforgós szálláson viszont elkülönített, saját fürdőszobával és WC-vel felszerelt lakóegységben kapcsolódhat ki a turista, ahol jól felszerelt szoba, étkező, társalgó, konyha és kerti bútorokkal ellátott pihenőkert is van parkolási lehetőséggel.
A falusi turizmus által nyújtott élmények a közvetlenségen és a tapasztaláson alapulnak, és a rá való igényt nem mesterségesen gerjesztik. Aki nemcsak zöldben, hanem zölden is szeretne kikapcsolódni, az kétségkívül a „falusi turisták” sorait gyarapítja!
Mik a tapasztalataitok a falusi turizmusról?