Gyerekjáték a hagyományőrzés!
Manapság egyre inkább felértékelődik a népművészeti ihletésű tárgyak, s velük a hagyomány szerepe. Különböző népi ornamensek jelennek meg ruhákon, ékszereken, kiegészítőkön, másutt pedig a népi formatervezés megoldásai kelnek új életre. Ugyanakkor ritkán találkozunk ezekkel a motívumokkal gyerekeknek szánt termékeken ... Pedig jobb közvetítőket nem is találhatnánk hagyományaink megőrzésére, mint a legfiatalabbak generációját!
A hagyományok mindig visszatükrözik az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét, ezáltal átfogó képet adnak a kultúráról is. Ezért lenne fontos úgy élni, hogy a múltunk mindig átszője a jelenünket, mert a következő generációnak mi leszünk a múlt, a hagyomány.
A mi tapasztalatainkra, tudásunkra fognak építeni, ezért fontos, hogy megfelelő erkölcsi, etikai, esztétikai példát sugalljunk nekik.
A gyermekeket az teszi minderre különösen fogékonnyá és befogadóvá, hogy ösztönösen, különösebb erőfeszítés nélkül szívják magukba a környező világ jellegzetességeit – a pozitív példák mellett sajnos a negatívakat is. Összességében a csemetéknek van a legnagyobb mértékben alakítható, formálható ízlésük, értékrendjük.
Éppen ebben áll nekünk, szülőknek, nevelőknek, iparművészeknek illetve az iskoláknak, óvodáknak a felelőssége, hogy milyen irányba tereljük őket.
Hiszen ez az irány lesz mérvadó a jövőben, ez alakítja majd az adott kultúrát, társadalmat, ezt a normát követik majd az utódok. S ha az utódok előtt nem lesz értékteremtő példa, a felnövekvő új nemzedék óhatatlanul fog asszimilálódni egy hagyományok nélküli, ultramodern globalizált társadalomhoz.
Akkor tehát, amikor egy tervező gyerekeknek tervez, alapvető szempont kellene legyen egy olyasfajta harmóniára való törekvés, amely a változásokon túl is állandó tud maradni: véleményem szerint ez az értékálló összhang a hagyományokban rejlik. Ezért kell visszanyúlni a hagyományos formákhoz, hagyományos alapanyagokhoz, színekhez, mintakincshez, és belőlük táplálkozni. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenleg ható design áramlatokat sem. Így fog keveredni a hagyomány és a modernitás, melyből a gyerekek egyrészt útravalót kapnak a jövőre, ugyanakkor nyitottabbá tesszük őket a jelenre.
Ha egy szerethető gyermekjátékon „pusztán” csak annyi a csavar, hogy matyómintás, már alkalmas arra, hogy őrízze a múltat, ugyanakkor táplálja a design iránti fogékonyságot is.
Ti milyen módon építenétek be a hagyományőrzést a gyermekjátékokba?