Időszámítás a világvége után

Hetek óta tartja izgalomban a közvéleményt a maja naptár, melynek utolsó napja pont mára, 2012. december 21-re esik: ősi maja írásokból kikövetkeztetve sokan ezt a világvége dátumának tartották (és a maják ciklikus időszemlélete miatt egyszersmind egy új világ születésének). Amennyiben ezt a cikket olvasod, a világvége szerencsésen elmaradt, mi pedig számolgathatjuk tovább az órákat és napokat időtlen időkig.

Az idő folyásának számon tartása lényegében egyidős a gondolkodással: a napok és éjszakák, a hideg és meleg évszakok váltakozásának, a természet körforgásának a tapasztalata hamar megérlelte az igényt az emberben, hogy kiszámíthatóvá tegye a külvilág változásait – elsősorban a túlélés érdekében.

 

Az idő mérésének azonban igazán csak a letelepedett, földművelő-állattenyésztő életformát űző népek számára lett nagy jelentősége, nem meglepő módon így az első komoly naptárak  a nagy folyami civilizációkhoz (mint a sumér vagy az egyiptomi) köthetők.

 

A különböző naptárak a népek tapasztalataitól, körülményeitől, csillagászati megfigyeléseitől és tudásától, szokásától és történelmétől függően alakultak ki, és sokáig egymástól függetlenül léteztek, az egységesítés igénye nélkül.

A ma ismert polgári naptárunk alapja a Gergely-naptár, melyet a 16. század óta használunk. Bevezetésével némi időveszteség is érte civilizációnkat, ugyanis 1582. október 4-én, csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15., péntek lett, és a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak. :)

 

2012. december 21. számunkra pénteki nap, a zsidó naptár szerint  5773. év, Tévét 9. napja, míg a muszlimok 1434. Safar hónap 8. napjának veszik, Indiában pedig 1934. Pausa 1., sukravara a pontos dátum.

A 18-19. századi robbanásszerű ipari fejlődés lerövidítette a távolságokat és megváltoztatta az időképzetünket. Az idő a 21. század elején már szinte követhetetlenül gyors és erőszakos.

 

Az idő múlása miatt szorongó, az akár pár perces késedelmek felett is kétségbe eső városlakó a technikailag fejlett civilizációk szülöttje. A törzsi kultúrákban vagy akár a természettel nagyobb harmóniában élő vidékeken elképzelhetetlen, hogy a percek ennyire prés alatt tartsák az embert.

Az idő uralma magával hozta a naptárak hódítását is: a kalendáriumok a falon, a táskánkban, az íróasztalunkon, a zsebünkben, a számítógépünkön vagy az okostelefonon egyaránt kísérik és számon tartják életünk napjait.

 

A legokosabb, ha nem hagyjuk, hogy az idő rabjai legyünk, helyette mi diadalmaskodunk. Rengeteg kellemetlenséget spórolhatunk meg a felesleges „betáblázások” kerülésével. Merjünk nemet mondani és hagyjunk időt a nekünk fontos dolgokra, mert ezekből merítünk energiát a mindennapokban!
A naptár legyen jó barát, ne ellenség: ne csak a határidőket jelöljük be rajta, hanem a várva-várt kikapcsolódást is, sőt, utólag azokat a napokat is, melyek örömet okoztak; készíthetünk boldogságtervet, s így használhatjuk álmaink megvalósulásának krónikájaként is.

A világvége pedig...? Pató Pállal szólva: Ej, ráérünk arra még! Mert tényleg ráérünk. Másra is!

 

Te hogyan szelidíted meg az időt?

 

 

A cikk fotóin szereplő termékek alkotói:

Nanetto, Rekucianyuci, Mialaia, Leldkedvedbenne, Vargaildiko, Anyeska