Matyóvilág

Matyófölde mindössze három településből áll: Mezőköves, Tard és Szentistván, közülük a hangadó rangos város a kezdetek óta Mezőkövesd volt. Népművészetük mégis újra meg újra divatot teremt. A matyómintát a kalocsaihoz hasonlóan felkapták a trendérzékenyek, és a hagyományápolás köpönyege alól kibújva máris a divat reflektorfényében találkozhatunk vele.

A matyók a palócok népcsoportjához állnak közel, közös, szláv gyökerekkel bírnak, de vallásuk különböző. Az elnevezés eredete máig nem tisztázott: egyesek szerint Mezövesd lakóit Mátyás királyról, nevének becézett alakjáról nevezték el, aki a településnek mezővárosi rangot adott, sőt, 1472-ben személyesen is tiszteletét tette itt.

 

Egy másik elmélet a református környékbeliek által a katolikus mezőkövesdieket illető csúfnévről van szó, aminek gúnyos élét azóta elvette az idő.

A jellegzetes matyó minta a 19. században kezdett el terjedni a szorgos mezőkövesdi asszonyok jóvoltából. Először fehérrel, majd pirossal hímeztek ágytakaró szélére, ruha szélére. Biztos emlékeztek a Magyar népmesék rajzfilmsorozat főcímének piros népi kacskaringóira – nos, az animációt ezek a piroshímzéses matyóminták ihlették.

 

A kézimunkát művelő asszonyok később a szűcsöktől eltanult mintákat is bevették a szabadrajzos, szálszámolásos technikával készült hímzésekbe. A minták színesedtek, terjeszkedtek.

 

Maga a matyó népviselet is átlépte Matyófölde határait: a 19. század végén az arisztokrata hölgyek szívesen hangsúlyozták alakjukat ezzel a díszes és nőies viselettel. Testhez simuló felsőrész, vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, és hosszú, alul fodros szoknya tette kívánatossá és csinossá a matyó módra öltöző nőket.

A matyót a népi, természettel harmóniában álló életforma iránti vágyódás és a hagyományok újragondolásának igénye hozta vissza a divatba és díszítőművészetbe. A nemzeti identitáskeresés is sokat használt az ügyének: az újból felfedezett díszítést egyfajta hungarikumként keresik és éltetik.

 

A matyó mintát letisztultsága és szimmetriája alkalmassá teszi, hogy a nők mellett a régi korokhoz hasonlóan férfiak is viselhessék – a matyó macsó!

Bár eredetileg hímezték, a matyóminta, kiszabadulva a népviseletekről, új anyagokat követelt magának: fémre, fára, kőre, bőrre, üvegbe költözött.

 

A viselet fogalma is kitágult: kiegészítők főszereplőjeként és ékszerek alapmotívumaként is megállja a helyét.

 

Gondolnád, hogy egyre több tetoválószalonban varratnak magukra matyómintát a vagányok határainkon innen és túl is? Pár évtizede ez még szinte elképzelhetetlen volt.

A matyóminta nemcsak extravagáns, tekintetet vonzó díszítés, hanem diszkrét és elegáns alkalmi kiegészítő is lehet. Például egy apró, kifinomult nemesfém ékszeren.

 

 

Szeretitek a matyót?