»

MeskApuk apák napi gondolatai

Június harmadik vasárnapján, mely idén június 16-ra esik, az édesapák előtt tisztelgünk. Cikkünkben meskás apukák osztják meg apák napi gondolataikat apaságról, alkotásról, családról. Az alkotó apuka számára a gyermek és a család egy folyton buzgó, kiapadhatatlan ihletforrás, mely újratermeli az alkotáshoz szükséges kreatív energiákat. Mindent összevetve, az alkotó apukák szerencsés flótások: világuk teljessége az általuk formált kézműves tárgyakban is tetten érhető.

Fehercsaba, 3 gyermek apja

 

„Még főiskolára jártam, mikor fényképen láttam néhány pásztorfurulyát. Nosza, faragok egyet-gondoltam…Utólag gyakran látom magam, ahogyan megtapasztalom az átváltozás csodáját: egy száraz faág pár perc ügyeskedés után megszólal, muzsikálni lehet rajta. Mi ez, ha nem varázslat?! És nincs vége, a kéreg eltűnik, lassan-szinte maguktól- megjelennek a szépen faragott minták. A munka végén kezemben tartom a HANGSZERT. A fának megváltozot az alakja, de mikor változott meg a neve? Munka közben tanúja lenni az anyag átlényegülésének: ne csak az alakja változzon meg, de a neve is! Ez a szenvedély mozgat már húsz éve.

 

Majd udvarolni kezdtem a páromnak, aki az első néhány marék ajándék furulya után félénken megkérdezte: esetleg ékszert nem tudnál?  Hát így lettem ötvös és nem hangszerész…

Majd egy szép napon gyerekzárat kellett szerelni a műhely ajtóra, mert valaki nagyon kíváncsi lett. Meg is mondta: „Apu dodo bimbi”. Hát lehet így fáradt az ember, ha „bimbit” (fülbevalót) dolgozik? S mivel tudjuk, hogy okos embernek az első fia lány, így nem maradt más választásom, mint végérvényesen ékszerésszé lenni. Azóta már három gyerkőc változott át észrevétlenül ötvös inassá.

Sokszor kérdezik az ismerősök, hogy ők is ötvösök lesznek-e?

 

Nem valószínű, de nem is ez a célom akkor, amikor szerszámot adok a kezükbe. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a vágyaik és a lehetőségeik közötti szakadékot önerőből tanulják meg áthidalni.

Vagy csökkentik a vágyaikat reális célkitűzéssel, vagy növelik a lehetőségeiket gyakorlással, a problémák kreatív megoldásával. Mindenesetre roppant büszke voltam, amikor a tízéves fiam az általa készített ékszerek árából vette meg a hőn áhított telefont! Sokan gondolják azt, hogy kímélik csemetéjüket, mikor megfosztják őket a munka örömétől. A legkisebb „kisinas” ellenben nem is olyan rég így fogalmazott: Apu, én úgy várom, hogy nekem is úgy köszönjön valaki : szia, jó munkát!"

Rudolf, 1+3 gyermek apja

 

„A művészet, főként manapság, ebben a felgyorsult világban, olyan fényűzés, s a lélek kényeztető luxusa, ami nélkül mégis képtelen az ember emberhez méltón élni. De számomra mindenképpen nélkülözhetetlen, mint egy falat kenyér, mely boldoggá tesz, kiteljesít. Ámde ihlet nélkül képtelenség alkotni. S az ihlet kegyetlen zsarnok, nem ismer naptárt, sem órát, nem hall, nem lát. Egyszer csak kíméletlenül hatalmába kerít, s addig nem csillapodik, míg el nem készül valami új, ami mégis ismerős, valami teljes, ami egy nagyobb egésznek a része, valami titokzatos s mégis nyilvánvaló, valami egyszeri, ami önmagán túlmutat.
Sajnos a közvetlen környezetem (a családom) ezt bizonyára megsínyli olykor a mindennapokban, és hálával tartozom, hogy mindig tolerálják a lázas alkotási rohamaimat. Mindig támogatnak, ösztönöznek őszinte  véleményükkel, segítenek ötleteikkel, vagy akár az adás-vétel lebonyolításában, az alapanyag-beszerzésben. Ők az egyetlenek a világban, akikre mindig számíthatok, bármiről is legyen szó, akiktől újra és újra erőt kapok, hogy ne veszítsem el a hitem, s ne hagyjam abba az alkotást! Nélkülük nem lennék itt a meskán sem!"

Varabin, 3 gyermek apja

 

„Apának lenni könnyű és mókás: imádok esténként Lego darabba lépni mezítláb. Kimondhatatlan élvezet tésztaszűrőre, szemetesfedőre,  konzervezdobozra és hugicára hangszerelt kantátát hallgatni, de a legmeghatóbb az, amikor a jóindulattal, titkon előkészített és az ágyamba hozott tejeskávém valóban az ágyamban és a fülemben landol.

Nálunk minden nap apák napja van!

Annyi örömteli percet és jó pillanatot ad a gyermekeim jelenléte, hogy igazán ők ihletik az ékszereimet. Ők álmodták meg  Vader nagyúr újraértelmezését vagy a fürdőgatyánál fennakadt figurát. Az első hangszer-medálomat is a fiam kérte, így született meg a klarinét. Aztán gitárt kért, de inkább nem is akusztikusat (jókor szólsz!), hanem elektromost, aztán inkább hegedűt... nincs megállás a lejtőn.

Ha minden zseniális ötletüket volna időm és tehetségem megvalósítani, akkor valószínűleg én lennék az Univerzum legtermékenyebb aranyművese."