Miért Meskázunk? Mert flow.

Flow? Az meg mi? A cikk közepére kiderül hogy milyen pszichológiai jelenség is ez, ami akkor játszódik le az agyunkban amikor alkotunk. De kezdjük először egy történettel, amit itt biztosan mindenki ismer.

                  Amikor egy ékszer vagy rajz gondolata egyszer csak felbukkan a fejemben, akkor a kis műhely-sarkom elkezd ellenállhatatlanul vonzani, mint a mágnes. A megvalósítás random részletei ott zümmögnek az agyamban, és nem lehet őket kizavarni onnan sehogyan sem. Ilyenkor már minden más csak annyiban érdekel, hogy minél gyorsabban letudjam, és mehessek végre abba a másik világba. Mert az tényleg egy másik világ, ahova az első munkamozdulattal belépünk, legyen szó gyöngyfűzésről, horgolásról, vagy akár asztalos munkáról. Ilyenkor az alkotó egyre mélyebben alámerül, szépen lassan megszűnnek a zajok, kívül rekednek a problémák, megáll az idő, és nem marad más, csak a feladat: a színek, az anyagok, a formák, az ötletek, a kivitelezés öröme. És ha hirtelen csengetnek, vagy bármi módon megpróbálnak kizökkenteni, akkor az olyan, mint egy kelletlen ébredés. Belül nyomban méltatlankodni kezdünk, mert nem akarunk visszatérni, még nem. Mert nem akarjuk otthagyni ezt az élményt, amit úgy hívnak: flow. Más néven az áramlat, vagy a tökéletes élmény.

 

                Először Csíkszentmihályi Mihály írta le ezt a pszichológiai jelenséget. Szerinte az elme működésének egy olyan állapota, melynek során teljesen elmerülünk abban, amit éppen csinálunk, amitől energiával és örömmel töltődünk fel, aminek teljesen átadjuk magunkat. Nagyon koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember képes teljesen egy dologra figyelni, de közben nyugalmat, és világgal való egységet érzünk, nem megterhelést. Tudatunk és testünk a végletekig megfeszül azért, hogy valami érdemlegeset alkossunk, mégsem érezzük azt, hogy keményen dolgozunk. Olyan feladatokat oldunk meg, amelyek nem túl könnyűek, de nem is túl nehezek, vagyis pont ránk vannak szabva: a mi képességeinkre, a mi érdeklődésünkre. Nincsenek aggodalmaink, nincs teljesítmény-kényszerünk, egyszerűen csak „csináljuk”, amíg képesek vagyunk koncentrálni. Onnan lehet tudni, hogy ez a különös tudatállapot kezd elmúlni, hogy hirtelen észrevesszük: elültük a fenekünk, a nyakunkat meg valami elképesztő szögben tartjuk, éhesek vagyunk, és vajon hány óra lehet…?

 

                Ez hát a flow. Vannak olyan szerencsések, akik a munkájuk során is megtapasztalhatják, mások csak a szabadidős tevékenységeik alatt, de egy biztos: mindenkinek szüksége van rá. Idegőrlő, túlhajszolt mindennapjainkban úgy működhet, mint egy csendes hely, ahova elvonulhatunk feltöltődni, akkor is, ha tényleges utazásról szó sem lehet. De egy kapcsolóként is felfogható, amivel egyszerűen lehalkítjuk, kikapcsoljuk a környezetet. Jól hangzik igaz?

                   Azok a tevékenységek hívják elő, amelyek önmagukban jutalmazó értékűek számunkra, vagyis nem pénzért vagy kötelességből, hanem magáért a cselekvésért cselekszünk. Így hát, ha egy nehéz nap végén meg akarjuk jutalmazni magunkat valami örömteli dologgal, akkor ne csokit együnk, ne a sört igyuk a TV előtt, ne kacatokat vásároljunk, mert amit igazán megérdemlünk, az nem a L’oreal, hanem hogy elmerülhessünk kedvenc hobbynkban néhány órára lelkiismeret-furdalás nélkül, és sodródjunk ezzel a tökéletes áramlattal. A végeredmény pedig nem néhány plusz kiló, unottság és üres pénztárca lesz, hanem kielégült nyugalom, kellemes izgalom, és az az önbizalom-erősítő bennfentesség, amit azért érzünk, mert valami olyat csináltunk, amiben igazán jók vagyunk.

 

 

Erről jut eszünkbe:

 

 

A válogatásban Schalle, LidiaSteiner, Bubadesign, Klassdsigntotebags, Emotionmanual, Egszeresz termékei szerepelnek