Mindennapi kenyerünk
Amikor a szegénylegény arra adta a fejét, hogy megpróbálja a szerencséjét beteljesíteni vagy megtalálni, gondoskodó édesanyja nem eresztette útnak, csak miután megtöltötte fiacskája tarisznyáját hamuban sült pogácsával… Kenyérünnepünk jó alkalom arra, hogy a hagyományokat felelevenítve magunk próbálkozzunk mindennapi kenyerünk elkészítésével!
 |
Senki nem tagadhatja, hogy milyen mennyei az illata és az íze a frissen sült házipogácsának, házikenyérnek, kemencés lángosnak, kuglófnak.
Én is próbálkozom néha a sütéssel, de őszintén bevallom, hogy mindig van egy pont a tészta összeállításánál, amikor a világból is ki tudnék futni – és még csak reménysugárt sem látok, hogy abból valami nemhogy tetszetős, de ehető is ki fog sülni. Szó szerint.
|
|
Csodálom a régi asszonyokat, akiknek valóban az volt a feladatuk, hogy a ház, a porta rendben legyen, hogy egyszerű, de tartalmas étel várja az asztalon az otthoniakat.
Ezekhez az étkekhez úgy mellesleg meggyúrták, megkelesztették a finom házi kenyeret is. Holott hol voltak akkor még a szakácskönyvek, vagy a sütni-főzni tanító műsorok, nem beszélve a metrókijáratok melleti XXI. századi modern pékségekről!
Ezek az asszonyok a lelküket, szívüket gyúrták a tésztába. Ettől volt ezeknek a liszttel készült ételeknek különleges erejük, amitől a férfiember kaszálni tudott naphosszat és amitől olyan varázserőt kapott a szegénylegény, hogy nem csak a vasorrú bába eszén járt túl, de még a sárkányt is le tudta győzni!
|
 |
 |
Érdemes hát próbálkozni, hiszen az éhes has nem válogatós - ha nem is művészi alkotás sül ki „házi kemencénkben”, de biztosan nem marad egy szem morzsa sem a tányéron, ha magunk gyúrtuk a pogácsát, kenyeret szeretteinknek.
Várjuk a házikenyér- és pogácsarecepteket a hozzászólásokban, hogy minél több meskás otthont lenghessen be a frissen sült tészta illata! |