Mire jó a dió?

A dió (Juglans) a diófélék családjába tartozó nemzetség. A diófák közepes, vagy nagy termetű (10–40 m magas) lombhullató fák, összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük a diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk).

 

	A nemzetség 21 faja az Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A Juglans név a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben azt jelenti „istennek való termés”.
A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni! Ő a kert szeniora, bölcs, öreg uralkodója. A diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat; az ő árnyékában otthon érzi magát az ember; az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort vagy forró, illatos kávét elfogyasztani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert.
	A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő; legismertebb eredeti termő-helyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak. A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik.
Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk amit többek között bejgli, diós tészta, különféle torták és sütemények készítésére használhatjuk fel; de kísérletezhetünk olyan ínyencségekkel is, mint például a diómarcipán!
	Igen értékes a kivágott diófa fája is, amelyből furnér és parketta készül. A fatönkkel együtt kiemelt fatörzs a diófa legértékesebb része; szép erezete és sötétbarna színe miatt az esztergályos munkáknak is nemes nyersanyaga.
A zöld dióból diólikőrt, a burokból dióolajnak nevezett hajápolót és barna fapácot lehet készíteni. A diólevél főzete bélhurut, magas vérnyomás ellen használatos, de az ebből készült fürdő bőrkiütések esetén is segít.