»

Nekem a réz a nemesfém (Kricsar-interjú az NLC-n)

Augusztus elején a Nők Lapja Caféban jelent meg Kricsarral egy interjú: ebből közlünk most részleteket. A 39 éves meskás alkotó egy 7 éves kislány és egy 12 éves kisfiú anyukája. A Jászságban, Budapesttől kb. 85 km-re él és alkot: immár 16 éves kora óta foglalkozik drótékszerek készítésével.

„Nekem a réz a „nemesfém”, szeretem a meleg, barátságos, karakteres barnás-vöröses színét, az alakíthatóságát.”- indokolja Kricsar a technikaválasztást. Anyaként ő is arra vágyott, hogy az anyagi biztonság mellett elegendő időt tölthessen a gyermekeivel, de ugyanakkor megvalósítsa önmagát is.Kricsar sokáig állattenyésztő mérnökként dolgozott: ma már többszörös édesanyaként ékszerei értékesítésével járul hozzá a családi kasszához.

 

Az alkotás számomra valamiféle belső kényszer, egyszerűen meg kell valósítanom a képeket, amik a fejemben születnek.  Meg kell tudnom, élőben hogy néznek ki, használhatóak-e, szépek-e. Igazából a kíváncsiság motivál a legjobban.

Egy szarvasmarha telepet vezettünk ketten a férjemmel: ötszáz tehén plusz a szaporulat. A munkát úgy osztottuk meg, hogy nekem jutott a szervezős rész, a napi munkák, a  dolgozók irányítása, tőgyegészségügy, tejminőség. Néha most is hiányoznak kicsit a tehenek, az istálló- és silószag. Eszembe sem jutott, hogy ebből szeretnék megélni, de az sem, hogy ez egyáltalán lehetséges. Gyesen voltam a lányommal, kicsit már nagyobb volt, így maradt kis szabad időm. Nekiálltam újra drótozni, amivel először 16 éves koromban kezdtem foglalkozni.
Blogot írtam, feltöltöttem az ékszerek képeit, és jól meglepődtem, hogy tetszik másoknak. Akkoriban indult a Meska, gondoltam, nem veszíthetek semmit, megpróbálom. Újra meglepődtem, mert megvették az ékszereim. Mikor letelt a gyes, nem is mentem vissza dolgozni, maradt az ékszerkészítés. Az biztos, hogy nem keresek annyit, mint az eredeti szakmámban, de kárpótol érte, hogy a gyerekekkel lehetek, ami ilyenkor nyáron még fontosabb, és magam osztom be az időmet, a magam főnöke vagyok.
Nem kell messzire mennem az ihletért, jön az magától is, inkább az a baj, hogy túl sok ötletem van, nincs időm mindet megvalósítani. Miközben dolgozok egy ékszeren, közben folyamatosan a következőkön jár az eszem. Persze ha látok mondjuk egy szép növényt, vagy akár egy kovácsoltvas kerítést, vagy egy izgalmas ékszert, hirtelen megszaporodnak az ötletek. A családom egyébként nagyon örül annak, hogy ezzel foglalkozom. Besegítenek, támogatnak és talán egy kicsit büszkék is rám, főleg a lányom, aki kicsi kora ellenére ékszermániás.
A szükséges alapanyok közül a drótokat a fővárosból szerzem be, a férjem segítségével: ő veszi meg nekem Budapesten, ha épp arra akad munkája.Az ásványokat, gyöngyöket a netről vásárolom, például az Alkotók boltjában. Van egy jó kis drótékszeres csoport, ők nagyon sokat segítenek a beszerzésben. Sőt, másban is: egy barátomon kívül ők azok, akik véleményezik a munkámat. Néha olyan szempontokra hívják fel a figyelmemet, amik nekem eszembe sem jutnak. Emellett nagyon fontosak a vásárlóim visszajelzései: az ő elégedettségük, az, hogy egy olyan egyedi ékszert kapnak, amilyen senki másnak nincs, az ő örömük mindennél többen ér.

Az eredeti cikk a Nők Lapja Cafén jelent meg.

Drótékszerek a Meskán: kattints!

 

A lenti szemezgetőnkben szereplő meskás drótékszereknek már nem Kricsar a szülőanyja, hanem Alexiadrotekszer, Reku87, Kassziopeia, Taurus70, Ezercsoda és WireAndBead.