Pedagógusnap
A nyári szünet kihirdetése és a gyermeknap közé beékelődve, június első vasárnapjára esik a gyermekekkel foglalkozó iskolai-óvodai nevelők, a pedagógusok napja. A pedagógusnapot egy 1951-es minisztertanácsi határozat hirdette ki először a tanítók és tanárok munkájának társadalmi elismeréseként. Bár csak nálunk ünneplik a pedagógusokat június első vasárnapján, a pedagógusnap nem magyar találmány.
Szerte a világban megünneplik ezt a jeles napot, csak éppen a dátum más, igazodva az adott ország oktatási szokásaihoz és kultúrájához: Törökországban november végén, Amerikában május első teljes hetének vasárnapján, Kínában pedig szeptember 10-én tisztelegnek a pedagógusok munkája előtt.
Magyarországon eleinte ezen a napon adták át a szakma legjobbjait díjazó okleveleket, a kilencvenes évek óta azonban a tanári és tanítói kitüntetéseket is a Magyar Kultúra Napján kapják meg az arra érdemesültek. Az ünnep tehát némiképp veszített fényéből, és inkább csak a gyerekek és a szülők örvendeztetik meg ilyenkor a pedagógusokat.
A pedagógus megnevezés a görög paidagogosz szóból ered: eredetileg azt a művelt rabszolgát jelölte, aki a fiúgyermekeket kísérte iskolába, otthon pedig felügyelte a felkészülését (hiába, a leckeírás sem modern képződmény). Később, a hellenizmus ideje alatt a paidagogosz feladatköre kibővült, és a rábízott fiúk erkölcsi neveléséért is felelt. Ebben az értelemben vette át a római kultúra a szót, aminek latin alakját, a pedagogust használták – a kifejezés így került át a modern nyelvekbe.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy nálunk a szakma ázsióját leginkább a nemzet napszámosai kifejezés summázza (amivel Vas Gereben eredetileg a színészeket illette, később azonban a pedagógusokra szállt át ez a megtisztelő cím): hiába tudjuk, milyen nagy felelősség van a pedagógusokon, hiába múlik olyan sok azon, hogy a gyermek képességeit az iskolában (vagy akár már az óvodában) megfelelő személy a megfelelő módon segítsen kibontakozni, a szakma anyagi és erkölcsi díjazása egyaránt tragikusan alacsony.
Holott a jövő humánerőforrása először az ő kezeik alatt formálódik, és nagyon nem mindegy, milyenné. Adjuk meg hát a tiszteletet azoknak a tanároknak, tanítóknak, óvodai nevelőknek, akik tevékenységükkel szárnyat adnak gyermekeink tehetségének!
Neked volt emlékezetes tanáralak az életedben?