Újjáéledő történelem – a chainmaille technika I.
A hagyományok megőrzésének fontossága egyre jobban felértékelődik korunkban. Egy olyan technikát szeretnék bemutatni, amely remek példa arra nézve, hogyan mentsünk át egy darab múltat, csempésszünk egy csipetnyi történelmet hétköznapjainkba.
A chainmaille/chainmail szó szerinti fordítása láncpáncél, ám modern alkalmazásához kevéssé illő e magyar név, így én legszívesebben láncszemes technikának nevezem.
E technika története több, mint 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Egészen pontos adatok nincsenek, a legrégebbi ily módon készült páncélokat az i.e. 4. századból származó kelta és etruszk sírokban találták. Ám Hérodotosz már az i.e. 5. században említést tesz egy másik népcsoportról, melynek „nemesei” fémkarikákból álló mellényt viseltek. Ez a népcsoport pedig nem más, mint a szkíta. (Ki tudja, még az is lehet, hogy e technika gyökerei közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. :-) )
A középkorra persze széles körben elterjedt: Európától kezdve, Ázsián keresztül Észak-Afrikáig előszeretettel használták a karikákból álló páncélt – akár önmagában, akár a fém vagy bőr vértezet kiegészítéseképp. Mígnem modern korunk fegyverkezési szokásai szinte teljesen kiszorították az immáron funkcióját vesztett láncingeket.
És itt kezdődik egy új fejezet. Lelkes „karika-függők” rájöttek ugyanis, hogy ezzel a technikával nemcsak vértezetet, hanem ennél sokkal finomabb dolgokat, ékszereket, tárgyakat is lehet készíteni. Amerikában és Nyugat-Európában többtízezer főt számláló közösségek jöttek létre, amelynek tagjai nemcsak a történelmi mintákat variálják, ám számtalan új fűzési módot is kitaláltak. Így gyarapszik tehát egy hagyományra épült modern design, a chainmaille ékszerek világa. :-)
A következő részben néhány történelmi fűzési módról lesz szó, bemutatván azok korabeli és újkori megjelenési formáját is.
 |
 |
|
Még több chainmaille technikával készült ékszer a Meskán:
