Vakáció? Tábor!
Már csak pár hét van hátra az iskolai és az óvodai tanévből, ideje eldönteni, mi legyen a csemete nyári elfoglaltsága. Ha a poronty megfelelően kalandvágyó, jól eligazodik társaságban, talpraesett és önálló, ráadásul már kevésnek érezzük magunkat a szórakoztatásához, felmerül a táboroztatás ötlete. Igen ám, de hogyan válasszunk tábort?
Táborokból bőséges a kínálat: árban, témában, szolgáltatásokban és komfortban is válogathat kedvére a szülő. Az első kérdés azonban az, hogy a gyerek egyáltalán alkalmas-e a táborzásra? A bármilyen táborra való érettséget a gyerekek ugyanis nem egyszerre érik el. Egyes tematikus táboroknál (pl. lovastábor) a gyermek fizikai fejlettsége is számíthat, de összességében inkább a szellemi, pszichikai felkészültség tesz egy gyermeket táborra éretté.
Általában elmondható, hogy egy életkorának megfelelő napközis táborba már egy középső vagy nagycsoportos óvodás is nagy biztonsággal engedhető, ha az óvodában sem jelentett számára gondot a szabályokhoz és a többi gyerekhez való alkalmazkodás, és a szülőtől való egész napos távolmaradás. Az ovit éppen kijáróknak egy iskolára játékosan felkészítő készségfejlesztő tábor, vagy egy mesetábor jó útravaló lehet a szeptemberi sulikezdéshez is, de a mozgás szeretetét is meg lehet alapozni egy jól megválasztott napközis sporttáborral.
A nagyobb kihívást inkább az úgynevezett ottalvós táborok jelentik, ahol napokig szülői segítség nélkül kell boldogulnia a gyermeknek. Ezekbe a táborokba már kifejezetten iskolás korú, vagy idősebb gyermekeket várnak, akik alapvető információkkal rendelkeznek saját magukról és a környezetükben való eligazodás lehetőségeiről: például el tudják mondani, mi a nevük, pontos lakcímük, kik a szüleik, tudnak írni-olvasni, ismerik az órát.
Ilyenkor az önállósodás foka a mérvadó a döntésben: ha például a trónörökös ugyan valóban hajlamos arra, hogy elfelejtse az evés előtti kézmosást, de rutinosan kiteregeti a vizes törülközőt, és be tudja osztani a zsebpénzét, és könnyen teremt kapcsolatokat, akkor valószínűleg fel fogja találni magát már az első táborozás alkalmával is.
Ha azonban a gyerkőc engedelmes és szabálykövető ugyan, de például altatás nélkül nem tudja álomra hajtani a fejét, vagy gyakran elhagyja a tárgyait, és mindennapi helyzeteket (pl. táskába pakolás, segítségkérés) nehezebben old meg, akkor még ne erőltessük a távolmaradást.
Az első táborélmény döntő jelentőséggel bír abban, hogy a későbbiek során mekkora kedvvel megy a csemete táborozni. Nem érdemes tehát kockáztatni, és egy kecsegtető reklámmal bíró, de merőben ismeretlen táborba küldeni az elsőtáborozós gyermeket: válasszunk inkább olyat, amit ismerősök már kipróváltak és ajánlanak, vagy ahol a poronty a barátaival, barátnőivel lehet. Az iskolai tábor, ahol a megszokott személyek között mozoghat a gyerek, jó alkalom az önállóság próbára tételére is. Akarata ellenére nem érdemes a nebulót beiratni, kivéve persze, ha a nyári elhelyezését másképp nem tudjuk megoldani.
Az, hogy a kiskorú inkább szórakozást, vagy inkább alkotást, kihívásokat, esetleg ismeretszerzést kapjon a nyári tábortól, azt a gyermek bevonásával a szülő tiszte eldönteni, erre ugyanis nincsenek csodareceptek. A vakációnak ugyan nem illene a tanulásról szólnia, de néha egy jó tábor alapvetően változtatja meg a gyerkőc tanuláshoz, egyéni kutatáshoz való viszonyát.
Ti hogy választotok tábort?