...a te Bálintod

Hogy mit szokás tenni Valentinkor, azt lényegében mindenki tudja: megajándékozni azt, akit szeretünk – az angolszász országokban ez a nap jó apropót kínál arra, hogy az ismeretlen hódolók életjelt adjanak magukról, így Valentin-nap a titkos szerelmi üzeneteké is; Finnországban viszont inkább a barátok köszöntik fel egymást ezen a napon.  De vajon mit ünneplünk valójában február közepén?

Valentin, más néven Valentinus, magyarul Bálint – ókeresztény mártír volt, akit II. Claudius császár végeztetett ki a 3. században. Halála előtt még hite erejével gyógyította meg börtönőre vak lányát, és kivégzése napján, mely február 14-re esett, a látását visszanyert lánynak egy levelet küldött „a te Bálintod(tól)” aláírással. (Ezért küldenek egymásnak üzeneteket a szerelmesek ezen a napon, gyakran – főleg, ha a feladó névtelenségbe szeretne burkolózni – az eredeti „a te Bálintod” aláírással szignózva azt.)

Angliában és Franciaországban Szent Bálintot a fiatal házasok és a jegyesek védőszentjének tartják: a történet szerint Valentinus, aki pap volt, a császári tiltás ellenére eskette össze a fiatal szerelmeseket – II. Claudius ugyanis meg volt győződve róla, hogy a jó katona nőtlen, így a fiatal, harcképes férfiaknak egyszerűen tilos volt házasodniuk. Bálint pap merészségéért halállal fizetett, a tiltott esküvők megtorlásaként a császár kivégeztette.

Mártírhalálának napját már I. Gelasius pápa is ünneppé nyilváníttatta az V. század végén, és Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett.

Az ünnep eredetének gyökerei azonban még korábbra, a római korba nyúlnak vissza – február közepére esett ugyanis a Lupercalia, a római tavaszünnep. A mi farsangunkhoz hasonlóan ezek a napok is a megtisztulásról, termékenység-varázslatokról és a tél elűzéséről szóltak: a rítusok célja a farkas alakú gonosz isten, Lupercus kiengesztelése volt. Az egyik áldozat a rituális ostorozás volt: a fiatal fiúk a Lupercalia alatt kecskebőr szíjakkal legyintették meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek. Más keresztény ünnepekhez hasonlóan a Bálint-nap esetében is valószínű, hogy a kereszténység térhódításával egy pogány ünnep dátumához igazították megtartását.

Magyarországon Szent Bálintnak nem alakult ki a nyugat-európaihoz hasonló kultusza, bár az epilepszia (régiesen nyavalyatörés) ellen a betegségre hajlamosak bálintkeresztet vagy frászkeresztet viseltek, és a betelepült németek Bálint napját is megtartották február 14-én.

A Valentin-nap a fogyasztói társadalommal együtt tört be hazánkba – angol közvetítéssel – Amerikából. A tengerentúlon hatalmas felhajtást rendeznek ebből az ünnepből, a virágkereskedőknek ilyenkor valódi Kánaán köszönt be a forgalmat illetőleg, de a Valentin-napi egyéb figyelmességek, így az apró ajándékok és a képeslapok is óriási mennyiségben fogynak a boltokból.  

Ma már nálunk is többségben vannak, akik február közepén kifejezetten lelkesen lubickolnak a romantikában, nem törődve azzal, hogy az ünnep import áruként érkezett hozzánk, vagy régebbi gyökerekkel is rendelkezik. És bár szép számmal képviseltetik magukat a Valentin-őrület frusztráltjai is, az mindenesetre szinte biztosra vehető, hogy senki nem sértődött még meg azon, ha Bálint-napon kapott egy kedves ajándékot.