Ostor

Az ostor egy hosszú, rugalmas eszköz, amelyet tradicionálisan az állatok hajtására és irányítására használnak, különösen lovas kultúrákban, de ma már sok helyen inkább sporteszközként, mutatványokhoz vagy kulturális bemutatókhoz használják.

Az ostornak több típusa is létezik. A hajtó ostor elsősorban az állatok hajtására használható, rövidebb típusú ostor. A hajtóostor jellemzően könnyű és rugalmas, de elég erős ahhoz, hogy hangos csattanást adjon. A csattanás az állatot nem sérti meg, csak felébreszti vagy figyelmezteti. A karikás ostor az egyik legnépszerűbb és legismertebb ostor típus. Ez az ostor jóval hosszabb, és sok helyen népművészeti bemutatókon, mutatványokhoz használják. A gyerek ostor elsősorban a méretre utal, és egy, a hagyományostól jóval kisebb kivitelt értünk alatta. A gyerek karikás ostor kiinézetre ugyanolyan, mint egy normál karikás ostor, csak könnyebb és rövidebb, a gyerekek számára is jól kezelhető. A népművészeti hagyományőrző bemutatókon fantomostor is előfordulhat, ez egy hosszú, többszörösen fonott ostor, ami elsősorban mutatványokhoz és sporttevékenységekhez készült.

Az ostor több részből áll, amelyek lehetővé teszik a rugalmasságot és a kívánt csattanó hang keltését. Alapvetően a nyél, a szár és a sudár, vagyis az orstor végén található bojt vagy bőrszíj teszi ki az ostor egészét.

Az ostor készítése és használata külön művészet, és sok kultúrában hagyományos kézműves technikákat alkalmaznak a készítéséhez. A modern időkben az ostorhasználat sok helyen inkább hobbiként, sportként vagy mutatványként jelenik meg, mint valódi használati eszközként.