A Kárpát-medence egy igen ősi sajátosságokat őrző népi fúvóshangszere a tilinkó; a magyar nyelvterületen legtovább a bukovinai székelyeknél, valamint a moldvai csángóknál maradt fenn legtovább: itt a legutóbbi időkig a "havajgatás"-nak nevezett hangszeres tavaszköszöntő-téltemető alapkelléke volt. Azon kevés fúvóshangszer közé tartozott, melyeket hagyományosan nők is használhattak. Több formája is ismert. Jelen példánya a könnyen megszólaltatható, végdugóval szerelt típusba tartozik, azok közül is a régiesebb, félhold alakú szélhasítóval rendelkezők közé tartozik. Bodzafából készült; hossza mintegy 68,5 cm. Az archaikus mértani mintákat faragással róttam a fába, majd felcsiszolás után rozsdafestékkel emeltem ki. A hangszer végül paraffinolajas átitatást kapott, ez jót tesz nem csupán a hangjának, hanem az élettartamának is... Alaphangja "h3", erre épül rá egy bő kvartos mixolíd skála a tilinkó természetes és módosított felhangjaiból. A hasznos hangterjedelme valamivel több, mint egy oktáv; a hangmagasság változtatását a fúváserősség variálásával, illetve az alsó lyuk nyitásával-zárásával érhetjük el. Igazán hálás zeneszerszám; némi gyakorlással tulajdonképpen bárki tud belőle dallamot előcsalogatni. A hangszert a Hagyományok Háza zsűrizte.