Caduceus A szimbólum eredete egészen i. e. 2600-ig, a korai Mezopotámiába nyúlik vissza. A hindu jóga szerint: „ida”, „pingala” és „szusumna”, a test jobb és bal oldalán haladó, valamint a farokcsont csakrától a fejtető csakráig húzódó energiacsatornák nevei, amelyekben a Kundalini erői mozognak. Ebben az ábrázolásban az egyik kígyó fekete és a világot átható női, dinamikus, lunáris energiákat, a másik kígyó fehér és a férfiúi, statikus, szoláris energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a közös utat, amely a leszálló isteni erők villámútja. Első ábrázolásai i. e. 2200-ból, Mezopotámiából és Krétáról, i. e. 700-ból származnak.[1] Az ókori Görögországban asztrológus papok használták a caduceust az eleusziszi misztériumok alatt, mint a világban ható ellentétek szintézisének szimbóluma. A görög Hermész isten, az istenek hírnökének hagyományos ábrázolása, hogy kezében hordja a kérükeión pálcát (a rómaiak „caduceus”-nak nevezik). Pálcáján két kígyó tekereg és fölöttük egy angyalszárny található. Poncolt, cizellált egyedi alkotás. anyaga: vörös és sárgaréz mérete: 60mm x 55mm #Caduceus #gyógyítás #szárny #lélek #mitológia #amulett #talizmán #medál