,,A nappaliba belépő vendég megtorpan a gyönyörű vörös macska láttán: - Hát, ő! Ő kicsoda? Mosolygok. Nevetek. Váratom. Csak nagy szünet után kezdek mesélni, mintha gondolkodnom kellene. Mulattat féltékeny meglepődése. Átveszem a rózsát. - Nos, Ő a Macska. Szerelmes - nevetek, s meg sem próbálom leplezni azt a pimasz magabiztosságot, amit a szédült rajongó bennem keltett. - Szerelmes belém. A vendég gyanakvóan értelmezi a szavaimat, le sem véve szemét a bohém hódolóról. A kandúr nem bánja kendőzetlen kacérkodásom, csak néz vágyakozva, s tekintete - egy vallomás. Forró nyári napfény fürdeti a házat arany színekben. Vizet töltök egy karcsú vázába a szál rózsának. Vörös a rózsa is. Barackot mosok. Bátran illatozó érett gyümölcsök, finoman forgatom a leve így is végig folyik a csuklómon. Üvegtányérra teszem, a vendég elé fordítom. Várok...vajon lesz bátorsága hozzá?" Gyapjúból nemezeltem a Macskát. 17 cm magas.