A Szojuz 36-rakéta 1:100 méretarányú, 3d nyomtatott modellje. Magassaga kb 45 cm. Farkas Bertalan 1980. május 26-án indult a Szojuz-36 űrhajóval a vilagűrbe, ezzel a küldetéssel ő lett az első magyar űrhajós. Ez az utazás a szovjet Interkozmosz program keretében valósult meg, melynek célja az volt, hogy a Szovjetunióval szövetséges országok is küldhessenek űrhajóst a világűrbe. Az út hatalmas nemzetközi presztízst jelentett Magyarország számára. Különböző orvosi és fizikai kísérleteket végeztek a fedélzeten, amelyek tudományos szempontból is értékes adatokkal szolgáltak. A repülés szimbolikus fontossága a mai napig megkérdőjelezhetetlen a magyar tudomány és a nemzeti öntudat szempontjából. Szojuz Űrhajó (Szojuz-36) Típus: A Szojuz (oroszul: Союз, jelentése: Szövetség) az orosz (akkor szovjet) űrhajózás máig is alapvető, legénységi szállításra tervezett űrhajótípusa. Felépítés: Három fő részből áll: az orbitális modulból (munka- és pihenőhely), a leszállóegységből (a legénység visszatérésre szolgáló része) és a műszaki-meghajtó egységből. Szerepe Farkas Bertalan repülésében: A Szojuz-36 szállította Farkas Bertalant Valerij Kubaszov parancsnokkal együtt a Szaljut-6 űrállomásra. A leszálláskor a Szojuz-35 űrhajót használták. Szojuz Hordozórakéta: Az űrhajót egy rendkívül megbízható, több fokozatú Szojuz hordozórakéta indította, amely az R-7 ICBM-en alapul, és ma is az orosz űrhajózás "igáslova". Szojuz Űrhajó (Szojuz-36): Ez az űrhajó egy három modulból álló jármű volt, amelyet a legénység és a felszerelés űrállomásra szállítására terveztek (orbitális, leszálló és műszaki modul).