Szivárvány Életfa Nap, Hold, Csillag, Spirál szimbólummal, 3D-s festéssel / 6 mm vastag, 25 cm + kenderfonal függők / Eredeti kézzel festett falikép, akrillal és lakkozással, nyírfa alapra . Akasztóval ellátva. Az életfa ősi szimbólumként már évezredek óta képviseli az életet, a kapcsolatokat és a természet örök körforgását. Ez a kis Életfa nem egy hagyományos dekoráció, hanem egy értékes ajándék is pl születésnapra! Kifejezi az élet szépségét és végtelen lehetőségeit, emlékeztetve az ünnepeltet arra, hogy minden pillanatban újra megújulhat, és erőt meríthet az életfa gyökereiből. Legyen ez a különleges ajándék az, amely mindig emlékeztet rá, hogy minden nap érdemes ünnepelni az életet, és hálát adni azokért az értékes kapcsolatokért, amelyek körülveszik. Az összes növényi ábrázolás közül az Életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb szimbólum. Utal az életre, a halálra, fejlődésre, növekedésre, az örök megújulásra. A Fa egy jelképes létra, melynek koronája az égbe, a gyökere a földbe nyúlik, a kettőt pedig a törzs köti össze. "Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek." A világfa a közép-ázsiai lovas népek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája. Ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében. Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az "égig érő, "tetejetlen" fa. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek - Nap, Hold, Csillagok - vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél. A napos-holdas világfa kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog.Őseink sajnos már a múlt homályába vesző gyönyörű szokása volt, mikor új élet született a földre, ültettek egy fát, ez volt az Életfa vagy Lélekfa. Majd mikor az ember meghalt, az életfa alá temették a testét. Ősi hitünk szerint az életfa őrzi a lelket, egészen addig amíg valaki él a családból, akinek közvetlen kapcsolata volt az elhunyttal. Mikor az utolsó rokon is eltávozik, aki emlékezett az életfa is kiszárad. Ezután az a rokon akinek már csak másodlagos emléke van az elhunytról, összetördeli a fa ágait, és tüzet rak belőle a síron. Mivel őseink hite szerint, Isten tűzzel teremtette a világot, az életfából kipattanó szikra is tűz és ez viszi vissza lelket az égbe. A skandináv mitológiában Yggdrasil néven szerepel és kőrisfaként ábrázolják. A monda szerint a koronája a felhőkig, gyökerei pedig az alvilágig nyúlnak. A fa maga Midgard közepén nőtt keresztül, három gyökere három irányba ered, melyekből három forrás fakad. A kelták magukat fa ősanyától és fa ősapától eredeztetik. Azt tartották, hogy a fák az emberek ősei. A Buddhista hagyományban a Bo fa pedig a megvilágosodáshoz vezető utat jelképezi, és szimbolikusan magát az életet is. Az Ókori Egyiptomban a Fa az életet, halált és a bőséget egyaránt szimbolizálta. Az ágai a mennyet, a gyökerei az alvilágot jelképezte. Afrikában a Baobab fának van nagy kultusza. Életfának nevezik, mert a fa száraz és zord éghajlaton is képes vizet tárolni, ami sokszor életmentő az emberek számára, ezért nagy becsben tartják, és magát az életet tisztelik benne. A világtengely, vagyis az Axis Mundi szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Ennek jelképe a Világfa, mely összeköti egymással a különböző világokat, hogy lehetővé tegye az ezek közti utazást.