Az én lamantinom 35 cm hosszú. Háta szürke plüss, hasa és pofája barnásszürke műbőr. Szemei gombok. Jó minőségű szilikonizált töltővattával van kitömve. Puha, kedves, esetlen állat. A karibi manátusz az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részének trópusi és szubtrópusi vizein Texasig, a Karib-tenger szigetei környékén, valamint Dél-Amerika északi partjainál is megtalálható. Legdélebbre az Amazonas torkolatvidékén él. Az állat hossza 2,5 ? 4,5 méter, testtömege 200 ? 600 kilogramm, átlagosan 150 ? 350 kilogramm. Masszív teste némiképpen a bálnákéra emlékeztet. Szőrzete néhány sertére és tapintó-szőrre korlátozódik. Szívós, szürkésbarna bőre a járulékos rétegekkel együtt 5 centiméter vastag. Kicsi fején serteszerű szakállszőrök nőnek a felső ajaknál. Szemei kicsik. Külső füle nincs, ennek ellenére igen jó a hallása. A pofáján mélyen bevágott a felső ajak, melynek mindkét fele önállóan mozgatható. A mellső végtagok úszókká alakultak. A fiatal állatok úszóikat csak úszásra használják, a kifejlett állatok kormányzásra is az ár elleni úszásnál. Az úszók könyökszerűen befelé hajlíthatók, segítségükkel sekély vízben az úszók hegyén ?futni? tudnak az állatok. A kifejlett állatok farkukat úszásra és egyensúlyozásra is használják. A karibi manátusz általában magányosan, néha kis csoportokban él. Táplálékát vízinövények alkotják. Az állat 30?60 évig él. (Wikipedia)