Horgolni kb. 12 éves koromban kezdtem egy "meggyfabaleset" okozta nyári ágyhozkötöttség unaloműzéseként. Megfogott a változatos formavilág, variálhatóság és a könnyű alakíthatóság, hiszen horgolni nem csak terítőt lehet.
Korábban csecsebecsék és ékszerek szerelmese voltam, majd a két gyermekem hosszas alkotási szünetre ítélt (legalábbis csak nekik készült babakelengye, játékok és ruhadarabok).
A környezettudatosság mindig is az életem része volt, környezetmérnökként és LCA (Life Cycle Assessment) szakemberként a munkám is ekörül forog. Idén a csomagolás és hulladékmentesség láza engem is elkapott. Célom volt minimálisra csökkenteni a családom hulladékát, ami ott kezdődik, hogy amink van azt addig használjuk amíg csak lehet, így nem dobjuk ki a meglévő műanyagainkat sem, csak teljesen elhasználódás után kerülnek a szelektívbe, akkor alkotok valami fenntarthatóbbat helyettük. Így álltunk szépen át a műanyagpalackról az üvegre; a folpackról a méhviaszos textil csomagolóra; a nejlon zacskókról a horgolt és textil szatyrokra/pamut zsákokra; a műanyag mosogató szivacsról a horgoltra; az eldobható vatta korongról a horgoltra, és a konyhai papír törlőről a textil pelus törlőre. Miután a családot "átállítottam" rájöttem sokkal többet szeretnék alkotni, mint amire szükség van itthon! Így most az újratextil, pamutfonal és kenderzsineg termékeimet kínálom az eldobható papír és műanyag helyett fenntarthatóbb és környezettudatosabb tartós "fogyóeszközökre" vágyóknak.
A termékeimet igyekszem újrahasznosított, elfeledett alapanyagokból készíteni, hiszen csak így lehet pl.: egy textil táska igazán fenntartható, mivel annak előállítása jelentős környezeti hatással bír összehasonlítva egy műanyag zacskóéval. A Dán Környezetvédelmi Minisztérium híres tanulmányát elemezve, megállapítható, hogy egy textil táska környezetterhelése a teljes életútja alatt kb. 400-1200 nejlon zacskóéval egyenértékű, vagyis ennyi zacskót kell kiváltani, hogy azonos környezetterhelést kapjunk, ami min. 1 év folyamatos használatot jelent, feltételezve, hogy napi egy zacskót spórolunk. Persze a helyzet ennél jobb, mert a textil az élete végén egyszerűen lebomlik, és nem szennyezi a környezetet, szemben a műanyagokkal, amik ha nem megfelelően vannak hulladékkezelve, a környezetbe kikerülve hosszan tartó káros hatát fejthetnek ki. Mivel igazán hulladékmentes szeretnék lenni a textil anyagoknak új feladatot adok, így a megunt, vagy sosem használt terítőket, lepedőket, pólókat, és a maradék fonalakat is felhasználom, megmentve a hulladékká válástól.
Külön kérésre készítek csinos, új, bármilyen beszerezhető mintás anyagból is méhviasz lapot (ekkor a szokásos árat az új textil ára növeli, ezzel kb 50%-al lesz drágább kész viaszos lap). Kérésre beszerzek kívánságnak megfelelő új, bármilyen színű fonalat is, de tudni kell, hogy az újból készült termékek az életciklus szemléletet követve kevéssé környezettudatosak, mivel első életüket élik, tehát gyártásuk környezetterhelése felszámítódik; szemben az újrahasznosítottakkal, melyek második (vagy sokadik) életüket élik, emiatt elkerüljük az új legyártása okozta környezetterhelést, ráadásul még olcsóbbak is.