A bábozás nem gyerekjáték
Egy bizonyos szinten mindenki tud bábozni: jellemzően akkor, amikor a közönség családtagokból verbuválódik, a bábszínház szereplői pedig a gyerekszoba polcairól kerültek a színpadul szolgáló konyhaasztalra. De egy sereg gyerekkel és felnőttel elhitetni, hogy egy tárgyban érző szív dobog – nos, valahol itt kezdődik a bábosok művészete. Szluka Judittal, a Bábakalács Bábszínház alapító bábművészével beszélgettünk a bábozás kulisszatitkairól.
Hogyan lett a bábozás az életed része?
Szluka Judit: A kilencvenes évek elején a kecskeméti Ciróka Bábszínház felvételit hirdetett bábos stúdiós képzésre, ahova két társammal együtt fel is vettek. Akkoriban ott éltem, a tanítóképző főiskola hallgatója voltam. A Ciróka Bábszínházban neves mesterektől tanultunk úgy, hogy azonnal a gyakorlatban is alkalmazhattuk az ismereteket, már a stúdióképzés alatt komoly színészi feladatokat kaptunk.
Egy év után szerződtettek, és bár Kecskeméten hivatásos bábszínészként dolgoztam, a vizsgát – ebben a szakmában három év színházi gyakorlat után vizsgát lehet tenni, ami kiváltja a szakképzést – később tettem le. Miután elköltöztünk Kecskemétről Pest környékére, két cirókás társammal, Tóth Anitával és Fekete Anettával egy magán bábszínházat alapítottunk: a Bábakalács Bábszínházat.
Emellett a Magyar Művelődési Intézetben bábos referensként dolgozom, többek közt bábos szakmai képzéseket szervezek.
Miért választottad éppen a bábos szakmát?
Sz.J.: Véletlenül. Egyáltalán nem készültem bábosnak, de az előadóművészetek erősen vonzottak: azelőtt is volt közöm a színpadhoz, de a bábszínház komplex, kihívásokkal teli világa teljesen elbűvölt.
Milyen bábos technikákat használtok a Bábakalácsnál?
Sz.J.: Mindenfélét: marionett, kesztyűsbáb, asztali báb, van papírszínházunk is… Annak alapján döntjük el, hogy milyen forma lesz a legmegfelelőbb, hogy mit kíván meg a darab, milyen technikával lesz a legkifejezőbb. A személyes kedvencem egyébként a marionett.
A bábokat honnan szerzitek?
Sz.J.: Általában készíttetjük. Némelyek Anetta alkotásai, máskor más bábtervezőt kérünk fel és ő velünk együttműködésben tervezi meg az előadás képi világát. A hivatásos bábszínházaknál sincs másképp, a tervek alapján vagy maga a tervező, vagy a bábszínház saját bábkészítő műhelye, esetenként külsősként felkért alkotók készítik el a bábokat és a díszletet. Nem olcsó mulatság.
Milyen képességekkel kell bírnia egy sikeres bábművésznek?
Sz.J.: A bábművésznek mindazokkal a képességekkel kell bírnia, mint egy színésznek, azzal a különbséggel, hogy általában nem a saját testét használja a szerep eljátszására, hanem egy tárgyat kell animálnia. Míg egy színész sok mindent képes kifejezni mimikával is, a báb erre nem képes, a bábosnak alkalmazkodnia kell a tárgy korlátaihoz. Mindent, amit gesztusokkal mesélne el, technikailag meg kell oldania a báb mozgatásában. Gyakran a bábmozgató színész élőben is megjelenik, ilyenkor komoly kihívás a báb és élő ember viszonyának kidolgozása. Fontos a jó ritmusérzék, az improvizációs készség. Önálló alkotóként ismernie kell a bábjáték színháztól eltérő nyelvezetét, jó, ha ért a koreográfiához, a dramaturgiához, a rendezéshez, fel kell készülnie rá, hogy egyszerre több szerepet is el kell játszania egy-egy darabban. És mindehhez nem árt, ha erős vizuális képzelőerővel rendelkezik. A szabadúszók emellett saját maguk menedzselik a bábos társulatukat, tehát vezetői és üzleti képességekkel is bírniuk kell.
Nemzetközi viszonylatban milyen helyzetben van a magyar bábos szakma?
Sz.J.: A magyar bábszínház, bátran mondhatom, hogy európai színvonalú: most három rendező generáció van a pályán – az első generáció egy nagyon speciális színházi nyelvet teremtett meg, a középgeneráció ezt megújította, a mostani, világlátott fiatalok pedig nagyon fogékonyak a legmodernebb áramlatokra, elképesztően ötletesek, lelkesek, kísérletező kedvűek és újító szelleműek.
Mennyire „gyerekdolog” a bábozás?
Sz.J.: Nálunk, Magyarországon leginkább gyerekeknek szóló darabokat játszanak, de a bábozás hagyományai szerint inkább felnőtteknek szólt eredetileg. Most is van egyfajta törekvés arra, hogy a felnőttek is élvezhessék az előadásokat, – főleg a szabadtéri rendezvényekre szánt előadások között találkozhatunk ilyen többgenerációs produkciókkal, de sokan megpróbálkoznak kifejezetten felnőtteknek szóló darabok létrehozásával is. Az utóbbi évek fejleménye, hogy a középiskolásokat is megpróbálják visszacsábítani a bábszínházakba. Egy jó bábelőadás egyébként univerzális, mindenkire hat, csak másképpen.
Szeretitek a bábszínházat?