»

A kristályok, ásványok legendái

Az ásványokat, kristályokat évezredek óta használja az emberiség nemcsak díszítésre, hanem gyógyításra, védelemre vagy a hatalom jelképezésére is. A kőkorszak emberei már viseltek kristály talizmánokat, melyek távol tartották viselőjüktől a bajt. A későbbi időkben a kristályok viselése királyi vagy papi kiváltsággá vált, szerencsére mára mindannyiunk számára hozzáférhetővé váltak. Íme a legérdekesebb kristálylegendák!

A Lapis Lazulit nagyon nagyra értékelték már az olyan ősi kultúrákban is, mint Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia vagy India. Ízisz istennőhöz társították, aki a királyi házasságot szimbolizálta, és akit isten trónjának is neveztek. Az ókori Egyiptomban használták ékszerként, szent tárgyak díszítésére és készítésére, de pl. Tutankhamon fáraó arany szarkofágját is ezzel a drágakővel díszítették. E mellett gyógyszerészeti és kozmetikai célra, pontosabban szemhéjfestésre is alkalmazták.

 

A Borostyán kőhöz is sok legenda köthető. A vikingek például úgy tartották, hogy Freya istennő könnyei, amik a tengerbe hulltak, mind-mind borostyánná változtak. Ez a kő védelmező erejéről volt híres, így történhetett, hogy a római amfiteátrumok pódiumai fölé egy darabka Borostyán követ függesztettek fel, amely a vadállatoktól védte a közönséget. De maguk a gladiátorok is ezt a követ viselték a pajzsukon védelemül.

 
Az Ametiszt, amely talán ma is az egyik legismertebb és legnépszerűbb kristály, mindig is a józanság és a spirituális bölcsesség erényeit képviselte. Óvott a túlzott szenvedélyektől, a kicsapongásoktól, és a veszélyes kísértésektől. Az utazók talizmánjaként pedig távol tartotta az ártó szándékot, az erőszakot, a betegségeket, és a tolvajokat.
A Türkiz is nagyon hasznosnak bizonyult a gyógyításban évszázadokon, sőt évezredeken keresztül, az irániak pedig úgy gondolták, megvéd a gonosz tekintetektől, és jó egészséget hoz. Általánosságban úgy vélték, hogy védelmezi az utazókat a nem kívánatos befolyásoktól, és különösen a lovas balesetek ellen tartották hatékony amulettnek. A délnyugati-amerikai indiánok személyes díszként, jelentős istenségek ajándékaként használták. Indián hagyományokon alapul a Türkiz Hölgy története is, amely címet mindig olyan nőre ruháztak, akit szörnyű veszteség ért a családi életében. Azért, hogy folytatni tudja az életét, két évre megkapta a törzs asszonya címet, minden ezzel járó kötelességgel és felelősséggel együtt, amelyek elterelték a figyelmét a személyes tragédiájáról, így segítve őt a gyász feldolgozásában.

A Vörös gránát szintén hosszú történelmi múltra visszatekintő kristály. Már a csehországi bronzkori leletek között is sok nyakláncot találtak ezzel a kővel díszítve. Ez a kristály a Mars uralma alatt áll, és hosszú időn át a harccal és a háborúkkal kapcsolódott össze a jelentése. A katonák a sebesülések és a halál ellen viselték talizmánként, de ezzel együtt a győzelmet és az ezzel járó békét is jelképezte számukra. Sok korabeli keresztes lovag hordta ezt a követ a kardja markolatában vagy az övcsatjába foglalva. Az orvosok pedig egy darab gránátot tettek a sebre, hogy azzal csillapítsák a vérzést. Indiában és Perzsiában a különböző mérgezések, a pestis és a villámcsapás ellen használták a gránát védelmező erejét.

 
Nagy Sándorról, Makedónia királyáról, a híres hadvezérről pedig feljegyezték, hogy állandóan az övében hordott egy Krizoprázt. Ez a kristály volt egyébként a brit Anna királynő kedvence is, és ennek eredményeként ez a kő egész Britanniában nagyon népszerűvé vált a következő századok során is, így Viktória királynő is igen nagy becsben tartotta. Ez a kő hagyományok szerint védelmet nyújtott a rémálmok és a démonok ellen, és nagyon nagy segítség volt mindenféle személyes probléma rendezésében.