A szelídgesztenye őshonos hazai csemege

Sokan úgy vélték, hogy a rómaiak; mások szerint – jóval később – a törökök hozták magukkal és terjesztették el nálunk is;  a vizsgálatok és levélkövületek azonban azt bizonyítják, hogy a szelídgesztenye a tölgyerdőkben, mint keveréknövény ősidők óta itt él.

Amikor az erdőterületeket művelésbe vették, a tölgyfákat kivágták, de a termést érlelő gesztenyefákat meghagyták, így jelentős gesztenyeligetek, sőt - erdők alakultak ki.

A szelídgesztenye nagyon hasznos növény. Fája 30 méter magasra is megnő, egyike a leghosszabb életű fáknak. A 200-300 éves fa nem ritkaság, de nyilvántartanak ezeréves gesztenyefát is. A virága jó méhlegelő, a gesztenyeméz különleges csemege. Az apró szemű gesztenyét évszázadokon keresztül nem csak a vaddisznók fogyasztották, de a házi disznókat is ezzel takarmányozták.

A nagyszemű gesztenyét – amelyet mi maróninak nevezünk – megfőzték és tésztát készítettek belőle, amely egyes vidékeken a kenyeret is helyettesítette. Manapság vaslapon sütik és árulják az utcákon az illatos gesztenyét - most Karácsony előtt is – de közkedvelt édesség a gesztenyepüré tejszínhabbal. Ez érdekes módon csak az egykori Monarchia országaiban terjedt el, más országokban szinte ismeretlen!

A gesztenye fája metszés nélkül is szép, formás koronát nevel a számára kedvező üde talajokon, ahol az évi csapadék legalább 700 mm. A fagyokat jól tűri, de hideg, szeles helyen a gyümölcs éretlen marad. Virágai június-júliusban nyílnak, a barkák alján a termő, a csúcsán a porzós virágok jelennek meg. Saját virágporával rosszul termékenyül, ezért ott terem jól, ahol a közelben több gesztenyefa áll.  A szúrós kopáncsban fejlődő makkok éretten felnyílnak, a termés a földre hull, szüretkor onnan szedik össze. Sok szelídgesztenye terem a Dunakanyarban, a Mecsekben, az Alpok alján.

A legöregebb gesztenyeállomány Zengővárkonyban látható, a sajnos kiveszőben levő fák természetvédelmi területen állnak, érdemes egyszer meglátogatni őket!

Hogyan süssük, hogy a legfinomabb legyen?

Mint a főzésnél általában, itt is a jó alapanyagnál kezdődik a dolog. A vásárlásnál nagyon résen kell lenni! Válasszunk fényes, sötétbarna színű, sima és kemény felületű, méretéhez képest nehéz, és hasonló nagyságú szemeket. Nem kell az olasz termékekhez ragaszkodni, a magyar gesztenye is nagyon finom, sőt sokszor frissebb és zamatosabb, mint az import! Felhasználás előtt a gesztenyét száraz, hűvös helyen kell tárolni. Ha hűtőbe teszed, vedd ki a zacskóból, nehogy bepálljon.

Vegyünk ki egy adagot, majd vékonyan vagdossuk be a domború oldalukat. Ezután áztassuk hideg vízbe legalább egy órára. Egy tepsi aljára tegyünk sütőpapírt, majd forró sütőben addig süssük őket, míg picit szétnyílnak a gesztenye szemek. Időről-időre rázzuk meg a tepsit, hogy mindenhol jól átsüljenek majd még melegen pucoljuk meg őket!