Egy aranyműves műhelytitkai / VI.: A beregi batikolt hímestojás készítése

Legutóbbi bejegyzésemben az aranyozott hímesekről írtam. A két eljárás egy tőről fakad: a vonal vastagsága, a formavilág, a hagymalében főtt hímes mennyei íze mindkét esetben megegyezik! Mikor ezen mintákat gyűjtöttem virágzott a szilva és a fa alatt, a gémeskút melletti asztalkán mutatta a néni, hogyan kell csinálni. Csodás élmény volt!

 

A batikolás ezen fajtájánál  nyers(!) tojásokat írunk meg méhviasszal. Írhatunk hagyományos mintákat, vagy saját formákat, mindenképpen szép lesz.

 

Rezsón rossz fazékban, vagy konzerves dobozban felhevítjük a viaszt. A kicét az olvadt, forró (!) viaszba mártogatva lendületes vonalakat húzunk a tojás felszínére. 

Megírjuk az összes tojást, amit a locsolóknak szánunk. Ügyeljünk arra, hogy a tojásokat párosan adjuk a legényeknek(kettőt, négyet, stb.), hiszen a hímestojás szerelmi ajándék, az meg ugye párosan izgalmas...

A hagyma barna héját már előző este leszedegettük és beáztattuk. Most nagy szükségünk lesz rá, mert ebbe a lébe pakoljuk a megírt, de még teljesen nyers tojásokat.

 

A lé tök hideg legyen, nehogy a viasz idő előtt leolvadjon a tojásokról!

 

Ha minden tojás elfoglalta a helyét és jól ellepi a víz, csak akkor tesszük fel főni.

De mi történik közben az edényben? A forró vízben a viasz leolvad a tojásról, de a festőlé a viasz helyét nem fogja meg. Ott megmarad a tojás eredeti színe, míg a többi részen szép vöröses barna lesz.

Ha megfőttek a tojások és már kicsit hűlt a víz, kanállal kihalásszuk a hímeseket, konyharuhával azonnal letöröljük róluk a viaszmaradványokat és hideg vízzel teli edényben kihűtjük.

 

Ha igazán ragyogó hímeseket szeretnénk, szalonnabőrrel bedörzsölhetjük a tojások héját, amitől csillogni fognak.

Már csak néhány megindítóan szép locsolóvers szükséges, hogy méltó módon felkészülve várjuk az ünnepet.

 

Jó munkát és áldott húsvétot mindenkinek!