Egy aranyműves műhelytitkai avagy Éljen a flex!

Segítségével kincset érő szerszámokat készíthetünk magunknak, példát mutathatunk a kölköknek (ha már rendelkezünk néhánnyal), hogy mi is az igazi újrahasznosítás, és felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot szerzünk az anyagismeret és gyártástechnológia tudományából.

Nézzünk szét a sufniban! Biztosan találunk néhány kidobott kacatot. Egy rossz kapa, egy darab lendkerék és egy darab rétegelt lemez. Néhány régi,elfeledett holmi: lássuk, mi lesz belőle?

Egy-két bemetszés, egy kis fúrás-faragás és az alkatrészek végre kezdenek szerszámra hasonlítani.

Még egy kis hegesztés, meg némi asztalos munka.

Festés után kész is a felszerelhető fűrészasztal.

A szerszám értékénél azonban sokkal fontosabb a munka tanulsága: előre gyártott kész megoldások helyett magunk keresünk és TALÁLUNK lehetőséget a problémamegoldásra. S ha úgy sajátítottuk el a munkához való kreatív hozzáállást, hogy közben felszerszámoztuk a műhelyt, akkor a flex igen jó befektetésnek bizonyult.

Mi mindenhez juthatunk még egy kis barkácsolással? Üllő vasúti sínből, poncolók szerszámacélból, fakalapács asztal lábából, ötvös tuskó tűzifából, stb-stb. Szóval csak bátran, a kézműves nem ismer lehetetlent!