Gyümölcsönös kincsei
Ha mázlink van, szeptember derűs, mosolygós vénasszonyok nyarával örvendeztet meg bennünket: talán nem áztat esőkkel, nem riogat korai faggyal, de nem is süt ropogósra. Akár így, akár úgy, ősszel számos zamatos gyümölcs kéredzkedik be a kamránkba és persze a gyomrunkba, így biztosítva a megfelelő vitamintartalékot a zordabb napokra – nem véletlenül forszírozták a nyelvújítók a 18. században, hogy ezt a hónapot gyümölcsönösnek hívják.
A kézenfekvő szőlőn, szilván, almán, körtén, őszibarackon kívül szeptemberben szezonja van az olyan kevésbé felkapott terméseknek is, mint a berkenye, a som, az áfonya, vagy a birs. Ezek a gyümölcsök rendszeresen szerepeltek akár natúr, akár feldolgozott formában a régiek étlapján, ízük és egészségünkre gyakorolt jótékony hatásuk miatt pedig nekünk is érdemes figyelmet szentelni nekik.
Ki tudna ellenállni ezeknek az indigókék szemeknek, ennek a hamvas bőrnek, ennek a bódító illatnak? Az áfonya – a nálunk leginkább ismert feketeáfonya – olyan, mint egy vad, csábító hegyi tündér, és ebbéli minőségében van jelen a konyhaasztalon is, mint a vadételek jellegzetes kísérője, pikáns mártásként vagy dzsemként. Készül belőle gyümölcssaláta, gyümölcsleves, de a legjobb a fekete szemeket marokszám falni egyenesen a bükkösök és tölgyesek szélén termő bokrokról!
Ezért szeretjük: Azon kívül, hogy édeskés-savanykás erdei ízével kilóra megvett minket, rengeteg vasat, A, D és C vitamint tartalmaz, erősíti az immunrendszert, tisztítja a vesét és a hólyagot, különösen hatásos a bélrendszer ellenálló képességének feljavításában. A háborúban a katonák állítólag látáserősítő hatása miatt fogyasztották az éjszakai bevetések előtt.
Berkenye: kicsit ronda, de finom
Ez az érett állapotában lilába hajló színű, ráncos bőrű gyümölcs kétségkívül nem egy kifejezett topmodell alkat. Talán nem a berkenye mutat a legínycsiklandóbban a kínáló tálban – bár ez nézőpont kérdése, várjuk ki a novembert, amikor az ET-hez hasonló, dércsípte, szottyos naspolya szezonja beköszönt – de amit veszít külcsínben, azt behozza belbecsben. Szeptember második felében szedik le a fáról, ekkor még egy kis utókezelésre szorul, ezért felfüggesztve érlelik. Készül belőle fanyar ízű, tartalmas kompót, lekvár, pálinka, de aszalják is.
Ezért szeretjük: mert az egyik legrégebbi magyar gyümölcsfa, a termését már a kora középkorban is falták eleink! Dél- és Nyugat-Dunántúlon elterjedt, de hozzájutni még így is nehéz, szinte csak ismeretség révén lehetséges: ezt az elfeledett fafajtát kevesen ültetik a kertjükbe. Gárdonyi Géza Isten rabjai című művében egy riasztó babonáról is olvashatunk: eszerint a berkenyefa addig nem terem, amíg az ültetője él.
Birs: a hideg idők nagykövete
A büdösalmának is nevezett gyümölcs – nálunk a bereczki és a konstantinápolyi fajta az elterjedt – szüretelése szeptember végén kezdődik, és egészen decemberig eltarthat, így nyugodtan nevezhetjük az ősz hírnökének. Aki nyersen ropogtatná, legyen résen, mert magas csersavtartalma és összehúzó hatása miatt akár egy komolyabb gyomrost is bevihet az arra érzékenyeknek – egyébként kemény állaga és sok magva miatt nem is adja meg könnyen magát. Főzve, sütve fogyasztásra rengeteg receptet találni rá a birsalmasajttól kezdve a birslevesig vagy a mustban befőzött birsig.
Ezért szeretjük: mert intenzív illata messziről csalogat! Faluhelyen még ma is kiteszik az asztalra légfrissítőnek, egy esős őszi estét pedig garantáltan feldob a fahéjjal és szegfűszeggel sütött birs illatfelhője. A birsnek is figyelemreméltó C-vitamin tartalma van, de pektin tekintetében igazi aranybánya: ennek köszönheti nyákoldó, köhögéscsillapító hatását is, és emiatt lett a konzervipar nagy favoritja is.
Som: kapkodd a földről!
Somló, Somlyó, Somos, Somogy, Som – csak néhány földrajzi és családi nevünk, melyek emléket állítanak ennek az őshonos fajtának. Tojásdad alakú, narancssárga és piros gyümölcséért a madarak is odavannak, ezért akinek húsos som virul a kertjében, számíthat konkurenciára. A som augusztus második felében érik meg, és kezd lepotyogni a bokorról – akkor válik fogyaszthatóvá, ha már leesik a földre. A szokásos lekvár-szörp-kompót vonulat mellett ebből is készül pálinka, de savanyítják is, igaz, azt még éretlenebb korában.
Ezért szeretjük: mert igazi C-vitamin bomba, emellett karotinban gazdag, amit szemünk-hajunk-körmünk egyaránt nagy köszönettel hasznosít. Ha megkívántuk, biopiacokon vehetjük meg, vagy somogyi, szatmári, nyírségi barátainktól kunyerbálhatunk.
Nektek mi a kedvencetek a szeptemberi gyümölcsfelhozatalból?